Csinaj blogja
Civilizált világ
<a rel="license" href="http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/"><img alt="Creative Commons License" style="border-width:0" src="http://i.creativecommons.org/l/by-nc-nd/2.5/hu/88x31.png" /></a><br /><span xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" href="http://purl.org/dc/dcmitype/Text" property="dc:title" rel="dc:type">Civilizált világ</span> by <a xmlns:cc="http://creativecommons.org/ns#" href="http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=70815" property="cc:attributionName" rel="cc:attributionURL">KanKalifa, alias kankalin, csinaj</a> is licensed under a <a rel="license" href="http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/">Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License</a>.<br />Permissions beyond the scope of this license may be available at <a xmlns:cc="http://creativecommons.org/ns#" href=":" rel="cc:morePermissions">:</a>.
Érted te ezt, Világ?
Most, mikor a csapból is Trianon folyik
És a burzsuj meg franciával házasodik
Egy-két napra, vagy talán farsangra,
Beszédelvén akad még szó a horogra
Beléd marva, vagy sunyin visszafogva
- De, kit érdekel? - mondom itt morogva,
Mert kik azok a híres franciák, na kik
Kék szemű szőkék, olyanok, mint a jenkik?
Barnák, mint a sült kenyér, a maláj tenyér?
Izmosak, avagy cingárak, vajon kit érdekel?
Mert én már le se szarom, higgyétek el!
Csak ne fájna, ne sajogna ott belül valami,
Rákóczi tudná megmondani, hogy mi
- És ezeknek adtuk hazánk két harmadát?
Most legalább szétszaggattatva járhatod e hazát,
Jó találmány! Szomszédolhatja önmagát.
Önrendelkezés címszó alatt felkerült a lakat
Kattant, mint bilincs, és nincs több akarat
Nincs semmi, csak gyász nász, és miért?
Mert túl jók voltunk, humánusak, udvariasak
Kedvesek is a tetvesekkel meg alázatosak
A nagyhatalmakkal, ezekkel, a franciákkal
Bezzeg, nagy okosan franciául érveltünk
Mutatván nekik nagy európai műveltségünk
De itt van még a ki nem mondott varázsszó
Aminek a szép neve maga lenne (?) a civilizáció
A breton, az elzászi német, meg a többiek
Parler patoisba kényszerült családi diglosiek,
És aki nem akart 'langue nationale't beszélni
Baráti kezektől meg tudott szépen dögleni?
Barátaim, így kellet, volna nekünk is csinálni?
Románt, rácot, bunyevácot diglosieba gyúrni
Civilizáltan beolvasztani, vagy csendben kinyírni?
Ahogy mindenki jó francia, vagy rossz halott
E két megváltás között akkor választhatott
Itt miért nem lehetett civilizálni kérem?
Mindent, csak ezt az egyet nem értem,
Franciásítottak tűzzel, vassal, ágyúgolyóval
Taposó lovakkal, szigorú vasorrú bábákkal
Mi meg dicsekedhetünk francia műveltséggel
Mit sem törödve baszk, breton, elzászi,
flamand, katalán, olasz, arab, kisebbséggel.
Kiket civilizál a nagy Franciaország
- Mindenki örül hogy francia lehet, világ!
Nincs vége!
A területszerzők sosem nyugszanak, itt vannak, folyamatosan támadnak, bomlasztanak
Tudjuk már, nem titok, láthatod: nyíltan dicsekednek vele elnyomóink. Tudjuk, hogyne tudnánk, hogy Trianon nem azért lett ránk erőszakolva, mert amiért! Tudjuk, hogy alapos bomlasztó munka előzte meg, amikor is kitalált ideológiák toborozták a híveket, az eltévelyedett bárányok hamis pásztorok szirénhangú csengői után hallgatva elkóboroltak, gyengítvén a haza védelmezőinek sorát.
A vezetőinket hamis mesékkel kábították el, hirdetvén 'a népek önrendelkezési jogát' miközben ők népeket tartanak fogva. És a jogok oly annyira tárgytalanná válnak, amikor ránk is kéne vonatkoztatni, oly annyira érvénytelenekké, mint a hatásnélküli gyógyszerek, mint az értéktelen régi papírpénzek, mert akkor már a cinikus hatalom szemedbe vigyorog!
Irredenta vagy, ha a népek önrendelkezési jogát tenmagadra is értelmezni szeretnéd.
Csúnya és kegyetlen a szolgaság és rabság béklyója! Elviselhetetlen és megalázó. És még elviselhetetlenebb, abban a tudatban élni, hogy ezt a béklyót a testvér, a barát, és nem az ellenség rakta rád. És ne legyen mentség, hogy nem tudásból, hogy mákony hatása alatt!
Sokan betömik füleiket, szemellenzőik mögé rejtekezve élik bujkáló életüket, és közben dicsérgetik önmagukat, hogy hú bejó!
Dejó, hogy Trianon csak másokat sújt, minket nem. Szegények, mily sötétségben, mily kishitűségben élnek.
De üzenem nekik, hogy nagy tévedésben élnek, mert Trianon már a családok ajtaján dörömböl, és nemsokára betöri az ajtókat! Persze, mostanra már új ruhát öltött, új álarcban új ágensekkel, új hamis papokkal jön, és tért hódít. Könnyen teheti, hisz a gyenge és erőtlen társadalom könnyű préda nekik.
Sokan azt hiszik, hogy őket nem érinti e téma, ők távol estek ettől a témától, pedig dehogy!
Dehogy estek! Amikor egyik napról a másikra a felvett kölcsönökre a részletfizetés mértéke a kétszeresére nő, amikor egyik napról a másikra újabb gyárakat döntenek a pusztulásba, amikor egyik napról a másikra bányákat adnak el potom pénzért, akkor mindig kiszakítanak egy darabot a megmaradt csonka országunkból, és egyre kisebb lesz a mozgásterünk. Szomorú lesz a felébredés, amikor rádöbbenünk, hogy Trianon már minket is csődbe vitt, földönfutóvá tett és nincstelenné.
Amikor Bokros Lajosok üzenik nekünk, hogy nincs más út, csak a szolgaság, a cselédség útja, mi más lehet az, mint egy újabb végzetes Trianon?
Akik alva járók a sok mákonytól, amit a tévék löknek az agyukba sokkolóan és agresszívan, attól a brutálisan beadagolt mákonytól most ébren alszanak szép luxusszállókban laknak álmukban, élik a dúsgazdagok here és gondtalan életét, jachtokon száguldoznak gondolatban, és közben nem szeretnek felébredni a valóságra, ami e hamis álmok egyenes ellentéte:
Rabszolgaság, elnyomatás, kisemmizettségi állapotok, a dúsgazdagoknak még csak a közelébe sem férkőzés.
Távol a jólét, közel az álom, jó az kába álmodozás, kegyetlen az ébredés.
Nagy művészek ideje
Egyik - másik, nagy művész itt, jajaja!
Keze a klaviatúrán így lett immár szíve-ujja
Hogy elsírja bánatát
Hogy megírja haikuját
Kínrímbe őlje elmaradt nemi aktusát eme ujja, ja!
csütörtök pénteken is
Figyeld csak az arcokat, mint rándulnak
Rejtett ráncok barlangként tárulnak
Válságot, még ha viccből is, ha kimondok
Szemfehérek szikráiban ezer fokon olvadok
Figyeld csak a vonásokat, mint keményednek
Ha sima szómban forintok is elő jönnek
Válságról nyomorról, euró árfolyamról ne szólj szám
Tudom nem fog fájni a fejem ezek után
Csütörtököt mondok inkább pajtikám,
Ha szóba jönne nyavalyád, édes szülőhazám
Mert, mint ama otromba kova puska
Melyben megvízült a lövő porocska
Amúgy mondott csütörtököt itt az emberség
A tisztesség és kebelbarátja a becsületesség.
Ismeretlen szerző!
smeretlen szerző
Vers Gyurcsánynak!
NEKED, NEKÜNK
Neked kurva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Küldenél, de nem megyünk:
Ezt hagyta ránk anyánk, apánk.
Neked társadalom-
Nekünk ember meg ember,
Isten teremtette örök titok,
Saját akarattal és saját érzelemmel.
Neked tüntető csürhe-
Nekünk szavát hallató büszke nép,
Ki, ha sokat hazudnak neki
Egyszer csak fölveti fejét.
Neked picinyke csomag
Nekünk a bőrünk bánja,
S meg vagy sértve, hogy
Nem mindenki a reformok barátja.
Neked hazátlan román
Nekünk erdélyi magyar testvér,
Kinek régi álmát kilopták;
S te ezért sokat tettél.
Neked Bratislava
Nekünk Ősi Pozsony,
S mi még szisszenünk, ha
Magyar arcon csattan pofon.
Neked arab terrorista-
Nekünk küzdő sportoló,
S csak mert Allah az istene,
Nem ellensége minden felhőkarcoló.
Neked cserélendő feleség
Nekünk holtig-sírig társ,
S legyen bár ifjú vagy öregecske,
Édes, mint a virágzó hárs.
Neked nem bűn a hazugság
Hazudsz reggel, éjjel, este,
Nekünk szívünkbe írt parancs:
"Legyél igaz s ne beste!"
Neked nem bűn a lopás,
Hanem cél, hogy kiéljed magad,
Nekünk azt tanította apánk,
A másét elvenni nem szabad!
Neked magángép száll-
Nekünk nem térkép e táj,
Ismerjük minden rejtett zugát,
S tudjuk mit alkotott Szent István király.
Neked kurva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Irgalom legyen neked, béke nekünk:
Ezért könyörgünk most, Mi Atyánk.