SÁRGULÓ ÚJSÁGLAP. _ krónika

Csinaj•  2026. február 27. 16:55  •  olvasva: 35

(Daklausz udvari költőnek, murgupál segédjének)



Volt idő,

amikor friss volt a tinta,

és a mondatok glédában ragyogtak,

mint a reggeli sikhtákban a munkások.


„Nagy szellem ő.”

„A nép példaképe."

"Kárpátok Géniusza"


A sorok nem remegtek,

és a papír nem kérdezett vissza. Aztán 

az újság összecsukódott,

évek pora ült rá,

a dicséret betűi

lassan megsárgultak.


Most más zászló lobog,

más hang veri a teret,

és a szó: „leváltani”

keményebben koppan az idegeken.

Nem mondom, hogy ne változz.

Nem mondom, hogy maradj ott, ahol voltál!

Csak ide teszem melléd

a régi lapot.

Nézd meg.

Ugyanaz a kéz írta.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gyorisandor2026. március 1. 22:44

@Csinaj:
Minden+ki a saját látószög+én kereszt+ül látja a világot.
"Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek azok, hanem amilyenek mi vagyunk."
Mindenki a saját elméjének a foglya.
GY:S

Csinaj2026. február 28. 19:58

Volt idő, amikor friss volt a tinta,
és a mondatok fegyelmezetten sorakoztak.
Azt írtad: „Nagy szellem.”
Azt írtad: „A nép példaképe.”
Azt írtad: „A Kárpátok Géniusza.”
Nem remegett a sor.
A papír nem kérdezett.
Az újság összecsukódott.
Évek pora ült rá.
A dicséret megsárgult.
Most más zászló lobog.
Más hang beszél.
A szó: „leváltani”.
Nem mondom, hogy ne változz.
Nem mondom, hogy maradj.
Csak ide teszem eléd
a régi lapot.
Ugyanaz a kéz.