Csinaj blogja

A fényugorság mese, és úgy kezdődött
Hogy illető személy Lapföldre vetődött
Jöttek, mentek ott a gyapjas rénszarvasok
Ezekre lestek testes áttelepült apacsok

Lapföld, az ősi megyer föld, lápos-tápos
Szélében kemencék, azon sok-sok lábos
Abból kanalaznak kivénhedt tudósok
Fényugrista-vista fizetéses okosok

Lápföldön, már virágzik a bungee jumping
Minden ami korva vad szelekkel lájking
A napsütés csak hetven napig működik
Előtte ötven napig sötétben alszik

Megyeri "PORO KÄRÄYS" illat gőzölög
Fényugró bakkecskék nyála attól csöpög
Berreg a motoros szán, repül az idő
Kedves megyerek, van ám itt tüdő!

Ugra-bugra fényugorka fényakordra
Mikulással megjelenik az égboltra
Lappföldünknek titokzatos észak fénye
Fényugrista, ki ezzel együtt ne élne?

A területszerzők sosem nyugszanak, itt vannak, folyamatosan támadnak, bomlasztanak

Tudjuk már, nem titok, láthatod: nyíltan dicsekednek vele elnyomóink. Tudjuk, hogyne tudnánk, hogy Trianon nem azért lett ránk erőszakolva, mert amiért! Tudjuk, hogy alapos bomlasztó munka előzte meg, amikor is kitalált ideológiák toborozták a híveket, az eltévelyedett bárányok hamis pásztorok szirénhangú csengői után hallgatva elkóboroltak, gyengítvén a haza védelmezőinek sorát.
A vezetőinket hamis mesékkel kábították el, hirdetvén 'a népek önrendelkezési jogát' miközben ők népeket tartanak fogva. És a jogok oly annyira tárgytalanná válnak, amikor ránk is kéne vonatkoztatni, oly annyira érvénytelenekké, mint a hatásnélküli gyógyszerek, mint az értéktelen régi papírpénzek, mert akkor már a cinikus hatalom szemedbe vigyorog!
Irredenta vagy, ha a népek önrendelkezési jogát tenmagadra is értelmezni szeretnéd.
Csúnya és kegyetlen a szolgaság és rabság béklyója! Elviselhetetlen és megalázó. És még elviselhetetlenebb, abban a tudatban élni, hogy ezt a béklyót a testvér, a barát, és nem az ellenség rakta rád. És ne legyen mentség, hogy nem tudásból, hogy mákony hatása alatt!

Sokan betömik füleiket, szemellenzőik mögé rejtekezve élik bujkáló életüket, és közben dicsérgetik önmagukat, hogy hú bejó!
Dejó, hogy Trianon csak másokat sújt, minket nem. Szegények, mily sötétségben, mily kishitűségben élnek.
De üzenem nekik, hogy nagy tévedésben élnek, mert Trianon már a családok ajtaján dörömböl, és nemsokára betöri az ajtókat! Persze, mostanra már új ruhát öltött, új álarcban új ágensekkel, új hamis papokkal jön, és tért hódít. Könnyen teheti, hisz a gyenge és erőtlen társadalom könnyű préda nekik.
Sokan azt hiszik, hogy őket nem érinti e téma, ők távol estek ettől a témától, pedig dehogy!
Dehogy estek! Amikor egyik napról a másikra a felvett kölcsönökre a részletfizetés mértéke a kétszeresére nő, amikor egyik napról a másikra újabb gyárakat döntenek a pusztulásba, amikor egyik napról a másikra bányákat adnak el potom pénzért, akkor mindig kiszakítanak egy darabot a megmaradt csonka országunkból, és egyre kisebb lesz a mozgásterünk. Szomorú lesz a felébredés, amikor rádöbbenünk, hogy Trianon már minket is csődbe vitt, földönfutóvá tett és nincstelenné.
Amikor Bokros Lajosok üzenik nekünk, hogy nincs más út, csak a szolgaság, a cselédség útja, mi más lehet az, mint egy újabb végzetes Trianon?
Akik alva járók a sok mákonytól, amit a tévék löknek az agyukba sokkolóan és agresszívan, attól a brutálisan beadagolt mákonytól most ébren alszanak szép luxusszállókban laknak álmukban, élik a dúsgazdagok here és gondtalan életét, jachtokon száguldoznak gondolatban, és közben nem szeretnek felébredni a valóságra, ami e hamis álmok egyenes ellentéte:
Rabszolgaság, elnyomatás, kisemmizettségi állapotok, a dúsgazdagoknak még csak a közelébe sem férkőzés.
Távol a jólét, közel az álom, jó az kába álmodozás, kegyetlen az ébredés.

Egyik - másik, nagy művész itt, jajaja!
Keze a klaviatúrán így lett immár szíve-ujja 
Hogy elsírja bánatát
Hogy megírja haikuját
Kínrímbe őlje elmaradt nemi aktusát eme ujja, ja!

Úr vagyok, na!

Olyan, kinek van hatalma, 

Minden idők legnagyobb ura
Jó, lehet, hogy egy kicsit fura
S laposan lötyög tompora, a nadrágomnak
De itt vagyok, ha kell a világnak!
Tudok füllenteni, eleget
Rossz könyvet írni, hegyeket!

Tudok parancsolni, kritizálni
Miért mennék akkor dolgozni?
A politika lett a kenyerem
Azt élvezem, ha átverem
A derék választópolgárt
S kapok helyébe képviselői állást!

Blogolok mindétig, napestig,
Ha kell, akkor hajnalig
A jó hang, ugye visszhangzik?
Blogolódik, blogolódi-i-i-ik,
Hazugságaim egekbe emelnek
Még az eszkimók jégkunyhójában is ismernek.

Én meg nem is tudom miért
eleinte olyan fura volt
egymás alá firkantani
a szavakat, mit koholt
vádként véletlen életlen
szókapcsolatok éretlen
nem tudtak ott maradni
ahol még sok olyan honolt!

Hortobágyra kerékpárral
Szalonnával, hagymával
villa nem szükséges,
ha vagy, az elégséges
kerékpárod sebes legyen,
nem kell kimenni a hegyen


Légy lovagol
lepke, táncol,
eljárja a medvetáncot
Sáska, figyel
legyet, neszel
a lábával, bemeszel neki
Így ni
Ne lássak legyet lovagolni!

Szeretnének de, nem szabad
esik eső, de még szakad,
Ha szeretnek megverődnek,
Vessünk véget a terror-nek!

ez csak áltatás
ás, ás
ebből bizony
nem lesz ba**ás!


szálkás húsod megzabálom
hol a pipám
adsza hékám
szálkás szőrét füstbe folytom
ha mondom!

Hofi Géza azt mondta
nem kell vicc a színpadra!
elég ha a tévében láthatod
tovább adni ugysem tudod