Csinaj blogja

Az ezüstkalitka lakója ébren álmodik
Hogy a horizont elötte majd megnyílik
s repül,
 repül
Hegyeken, alföldeken, rónaságon által
szeli a kilómétereket a gyenge szárnyával

Szeme felcsillan, szárnyait bontja
Szárnyait bontja, szárnycsapásait osztja
De hiába, az ezüstdrótokban fennakad
Fájdalmában a szíve megszakad
szíve megszakad
Az ezüstkalitka lakója ébren álmodik
Hogy a horizont elötte majd megnyílik
s repül,
 repül
Hegyedken, alföldeken, rónaságon által
szeli a kilómétereket a gyenge szárnyával

Szeme felcsillan, szárnyait bontja
Szárnyait bontja, szárnycsapásait osztja
De hiába, az ezüstdrótokban fennakad
Fájdalmában a szíve megszakad
a szíve megszakad

Égzengés, csattanás, villámlás
Minden, minden csak látomás
még a madár sem tudja elfogadni a rabságot
szabadságot az embernek, szabadságot!

Égzengés, csattanás, villámlás
szabadságot, szabadságot, ne legyen
Minden, minden csak látomás
ne legyen a szabadság egy vágyakozás
még a madár sem tudja elfogadni a rabságot
szabadságot az embernek, szabadságot!

Bizony mondom Néktek

Szavam volt vala, és elvették

olyan lettem, mint egy kismadár, 

melyet már róka zabál, kár

Pedig be jó lett volna elmondani,

 hogy a tegnap álmomban nem Jani

Hanem Miki voltam,  okoskodtam

Mindenkit füzfapoéta rangra bókoltam

Hej istenem ti lelkes versikék, velősek

nem vagyunk mi idősek, csak ijedősek?

Hé hogyan tudtam eztet elérni?

Hogy a poéták megszoknak tőlem ijedni?

Mérleg koma, azt se tudom mit írsz, mit nem, 

Lehetsz tőlem a Mennyországi BetMen

Vagy Bat Man, esetleg batman

legyen az ágyad lakatlan

vagyis ne legyen rajta lakat

hogy abba éhen haljon bolha, vagy más alkat

amikor még az eső is esik

nem csak igérkezik

akkor bizony - bizony akkor

miért is történne ez máskor?

Hull az eső, hopp, beeső csepp

Nicsak, megszóllal a műgólya: kelep, kelep

A műköltő meglátja, s nem az ő hibája 

nagyon színes tintával van tele a vénája

Költeményt ír vacsorára, persze rákerül a poétra:

műgólya a műversben, miközben a műköltő már a levesben

unottan turkál, és közben a fórumon sokat írkál

Kár, kár, hogy nem lájkoltál

Kár, kár, hogy már megen nem is lájkoltál

A területszerzők sosem nyugszanak, itt vannak, folyamatosan támadnak, bomlasztanak

Tudjuk már, nem titok, láthatod: nyíltan dicsekednek vele elnyomóink. Tudjuk, hogyne tudnánk, hogy Trianon nem azért lett ránk erőszakolva, mert amiért! Tudjuk, hogy alapos bomlasztó munka előzte meg, amikor is kitalált ideológiák toborozták a híveket, az eltévelyedett bárányok hamis pásztorok szirénhangú csengői után hallgatva elkóboroltak, gyengítvén a haza védelmezőinek sorát.
A vezetőinket hamis mesékkel kábították el, hirdetvén 'a népek önrendelkezési jogát' miközben ők népeket tartanak fogva. És a jogok oly annyira tárgytalanná válnak, amikor ránk is kéne vonatkoztatni, oly annyira érvénytelenekké, mint a hatásnélküli gyógyszerek, mint az értéktelen régi papírpénzek, mert akkor már a cinikus hatalom szemedbe vigyorog!
Irredenta vagy, ha a népek önrendelkezési jogát tenmagadra is értelmezni szeretnéd.
Csúnya és kegyetlen a szolgaság és rabság béklyója! Elviselhetetlen és megalázó. És még elviselhetetlenebb, abban a tudatban élni, hogy ezt a béklyót a testvér, a barát, és nem az ellenség rakta rád. És ne legyen mentség, hogy nem tudásból, hogy mákony hatása alatt!

Sokan betömik füleiket, szemellenzőik mögé rejtekezve élik bujkáló életüket, és közben dicsérgetik önmagukat, hogy hú bejó!
Dejó, hogy Trianon csak másokat sújt, minket nem. Szegények, mily sötétségben, mily kishitűségben élnek.
De üzenem nekik, hogy nagy tévedésben élnek, mert Trianon már a családok ajtaján dörömböl, és nemsokára betöri az ajtókat! Persze, mostanra már új ruhát öltött, új álarcban új ágensekkel, új hamis papokkal jön, és tért hódít. Könnyen teheti, hisz a gyenge és erőtlen társadalom könnyű préda nekik.
Sokan azt hiszik, hogy őket nem érinti e téma, ők távol estek ettől a témától, pedig dehogy!
Dehogy estek! Amikor egyik napról a másikra a felvett kölcsönökre a részletfizetés mértéke a kétszeresére nő, amikor egyik napról a másikra újabb gyárakat döntenek a pusztulásba, amikor egyik napról a másikra bányákat adnak el potom pénzért, akkor mindig kiszakítanak egy darabot a megmaradt csonka országunkból, és egyre kisebb lesz a mozgásterünk. Szomorú lesz a felébredés, amikor rádöbbenünk, hogy Trianon már minket is csődbe vitt, földönfutóvá tett és nincstelenné.
Amikor Bokros Lajosok üzenik nekünk, hogy nincs más út, csak a szolgaság, a cselédség útja, mi más lehet az, mint egy újabb végzetes Trianon?
Akik alva járók a sok mákonytól, amit a tévék löknek az agyukba sokkolóan és agresszívan, attól a brutálisan beadagolt mákonytól most ébren alszanak szép luxusszállókban laknak álmukban, élik a dúsgazdagok here és gondtalan életét, jachtokon száguldoznak gondolatban, és közben nem szeretnek felébredni a valóságra, ami e hamis álmok egyenes ellentéte:
Rabszolgaság, elnyomatás, kisemmizettségi állapotok, a dúsgazdagoknak még csak a közelébe sem férkőzés.
Távol a jólét, közel az álom, jó az kába álmodozás, kegyetlen az ébredés.

Morfondirozás a házilag gyártott Füzfapoétizmusról 

A mai kor költészete, az igazi költészete, - ezt ki kell sajnos hangsúlyoznom, mert más, nem igaziból van ám dögivel!, --  nagyjából az íróasztalok fiókjának íródik. Mert kevés akad fenn a hálón?

Az igazi tehetségek elzárkóznak a nagyközönségtől, mert szerintük nincs igazi műértő közönség, csak felületes, hamis mázzal bevont az igazi emberi érzésekre épülő művészetet értéktelen maszlagokra cserélő giccsfogyasztók. Bevett értelemben nevezendő fűzfapoéták!

Ki a Füzfapoéta? Ki lenne? Egy költőcske, egy versfaragó, átvítt értelemben VERSKOHOLÓ!

De lehetne rímfaragónak, rímgyártónak, rímkovácsnak, versifikáternek sőt még poetaszternek is nevezni.

Ez az állapot mit fed? Ez jó, vagy rossz? Ha a délamerikai szappanoperákat jónak mondjuk, akkor ebben az értelemben ezen is el lehet könnyezni, nvetni, dicsérgetni és dicsértetni magubnkat. 

"Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, …"  ez kéne a fő mottónk, legyen. Az igaz költők elzárkozása, talán ezen alapszik, ha igaz a feltevésem, de lehet attól más is.

És az igaz költők, mert vannak olyanok is, többek közt azt is sérelmezik, hogy ebből megélni, már sajnos nem lehet.! Ezt a mai társadalom sosem fogja megérteni és elismerni.

A számítógép, az Internet, az igazi költészet ellenségének bizonyult, mert a Fűzfapoétizmus virágzásának adott teret! 

A ma embere élelmes, és úgy hiszi, ő mindenhez ért, így hát a költészetet is megoldja házilag, üres tartalommal, felületes érzésekkel.

Micsoda ügyes és okos, magukat hamar feltaláló emberek vagyunk, hát nem? kellek nekünk a született petőfik, aranyok, kosztolányik, zrinyi miklósok? Minek? Egy fenét! Ha megtudom magamnak bütykölni a szobafestést miért ne tudnék összebütykölni egy frankó kis költeményt? Igaz, hogy semmitmondó lesz, igaz, hogy a társadalmi problémáktól oly távol lesz, mint Makó Jeruzsálemtől, igaz, hogy aszerelem kimerül a siránkozáson meg a kétes élmények felmagasztalásán, de oda se neki, majd csak elolvassa valaki!

És felfedezi, hogy miként a szobát, úgy a szíveket is szép lilára, vagy divatos sárgára festem én!

Na ja!