Csinaj blogja

Az ezüstkalitka lakója ébren álmodik
Hogy a horizont elötte majd megnyílik
s repül,
 repül
Hegyeken, alföldeken, rónaságon által
szeli a kilómétereket a gyenge szárnyával

Szeme felcsillan, szárnyait bontja
Szárnyait bontja, szárnycsapásait osztja
De hiába, az ezüstdrótokban fennakad
Fájdalmában a szíve megszakad
szíve megszakad
Az ezüstkalitka lakója ébren álmodik
Hogy a horizont elötte majd megnyílik
s repül,
 repül
Hegyedken, alföldeken, rónaságon által
szeli a kilómétereket a gyenge szárnyával

Szeme felcsillan, szárnyait bontja
Szárnyait bontja, szárnycsapásait osztja
De hiába, az ezüstdrótokban fennakad
Fájdalmában a szíve megszakad
a szíve megszakad

Égzengés, csattanás, villámlás
Minden, minden csak látomás
még a madár sem tudja elfogadni a rabságot
szabadságot az embernek, szabadságot!

Égzengés, csattanás, villámlás
szabadságot, szabadságot, ne legyen
Minden, minden csak látomás
ne legyen a szabadság egy vágyakozás
még a madár sem tudja elfogadni a rabságot
szabadságot az embernek, szabadságot!

Hej eccer régen, amikor még legény vótamEmberkék éltek a kunyhókban, ottan

„A Magyar királyság évszázadokig tartott uralma alatt más népeket. Ezeket mindaddig nem nyomták el különösebben, amíg nem volt nacionalizmus, és nem volt modern közrend. Amíg nem volt kötelező, állami oktatás, addig természetesen nem is voltak előírások.”

Habalaty Matyika Sétálni megy

kankalin - 2009.06.09 07:11

az úgy volt, hogy ...

Mialatt Ágnes asszony a ruháját mosta, mosta 

Az alatt Hablaty Matyika a billentyűket csapdosta

És megunván a kilehelt fokhagyma, meg egyéb szagot

Ott hagyott hamarjában számítógépet és országot

Kiszállt Versailesbe, érthető ugye, megtehette, mert

Hátulj tisztogatásért a lóvét rendszeresen felvette

Ment, bandukolt Matyika csoportosan, de egymagába

Elszaladt onnan gyorsan a Petit Trianon palotába, ugye

A turistavonat megállója volt az, hogy a rosszseb ott egye!

Ott látta, hogy nem is sötét az a Trianon palota

"Hülye volt ki hazug módra eddig azt állította" ...

És akkor találkozott Ágnes asszonnyal, kinek a ruhája

Szépen ki volt mosva. mondta is neki Matyika, toporzékolva

hogy ne mossa annyit a ruhákat, inkább vele sétálva.

Töltse az idejét, Ágnes asszony elmondta, hogy van neki férje,

aki megizélje, de olyan nacionalisták a magyarok hogy az

Már csuda!, na erre mondta aztán a Hablaty Matyika, hogy ő nem az

Ő nem olyan nacionalista, hogy a franciát gyalázza

Ő csak a magyart szokta, de azt éjjel nappal alázza

Pénzért teszi, mert valamiből kell utazni Trianonba, meg vissza,

- Persze, mondta Ágnes asszony, de közben ügyelt arra,

Hogy ruháját a Matyika nehogy elkapdossa,

Hiszen ilyenek ezek a szép esték, és közben lesték

Ki lesz a következő témában a ki oldott festék

"De láttak már külföldit a saját hazájában huzamosabb ideig..

Mondta Matyika és sétált hanyagul dobálva lábait

És akkor Matyika egyszer csak megfeledkezett

Ágnes asszonyról, ruháról, vételárról,

mert töméntelen gondolat rohanta meg egy perc alatt

, és íziben azokat leírta egy helyben topogva, készakarva

Egy gondolat bántja csupán , kit szolgáljon ezután

Történész is lehetne, meg tanár, finneket, franciákat oktatott már

Mert csak oda megy, s máris beszéli ezeket a könnyű nyelveket

És fogalmaz ilyeneket:

„„A Magyar királyság évszázadokig tartott uralma alatt más népeket.

Ezeket mindaddig nem nyomták el különösebben,

amíg nem volt nacionalizmus, és nem volt modern közrend.

Amíg nem volt kötelező, állami oktatás, addig természetesen nem

is voltak előírások.” De ő most előírja

Ne legyen nacionalizmus, mert akkor megbánják!

Legyenek olyan okosak, mint ő és árják!

bar lenne idom verset irni
egyszer magamat jol kisirni 
en ugy elsiratnam ezt a szep vilagot 
azt a sok levagott arva viragot