A téveszme halálos sikolya

Az eszme árnyéka

Szabadság, zúgott a vörös ég alatt,

de bilincs lett a dallam, amit a szél hozott. 

A jövőt ígérték — fényben újat,

s a múltat temették véresen komoran.

Tollból született, gonosz fejből 

indult álom,

de acélkéz formálta börtönné.

A nép nevében egyenlőséget hirdettek, - 

A nép nevében,  mondom én, 

Marx tintája sunyi álmot írt papírra,

Engels elhitette: az ember jobb lehet.

De jött Lenin, s golyót szórt az égre,

hogy „felszabadítson” embereket.

A nép nevében vitték a népet,

a földek némák, a szavak halottak.

A vörös jelszó vérbe mártva égett,

s az éhség lett az új hatalom aranya.

Kiáltottak: egyenlőség!, testvériség! —

de a testvért vitték, éjjel, vagonban.

A szabadság szó maradt a plakáton,

a valóság: csizma a torokban.