II. rész Megérkezés

A fiú látta meg előbb a lányt -mivel az Ő szeme már hozzászokott a hópelyhek örvényeihez- és elé sietett. Most először

álltak egymással szemben és most először hangzott el a két név ez az első érintés. A fiú megborzongott mikor kezébe fo

gta a lány kicsi jéghideg kezét. A lány keze szinte elveszett a fiú nagy, erős, meleg kezében. Csak álltak szótlanul a

 kavargó hóban és nézték egymást, a fiú még nem látott ilyen zöldesen csillogó beszédes szemeket, a lány pedig elmélyedt

 a fiú meleg barna szemében. A lány arcán enyhe pír futott végig, a fiú ereiben pedig lüktetni kezdett a vér.

Nem volt szükségük szavakra mégis tökéletesen megértették egymást. Körülöttük egyre jobban esett a hó de ők csak beszélgettek egy szavak nélküli minden szónál többet mondó nyelven.
Nem is olyan távolból felhangzott egy türelmetlen nyerítés. A fiú mintha álomból ébredt volna megfogta a lány még mindig jéghideg kezét és a bőrönddel felszerelkezve az állomás bejárata felé indult.


A lány még jóformán magához sem tért első meglepetéséből amit a lovasszán okozott neki és már fent ült a fiú mellett, magukra terítették a takarókat majd a fiú elindította a lovakat. Ahogy a lovak elindultak azonnal megszólaltak a lovasszán csengői. Erről a lánynak eszébe jutott az egyik karácsonyi ének amit minden karácsonykor meghallgattak a szüleivel. Ezen egy kicsit elszomorodott. -Ez az első karácsony amit szüleitől távol tölt el-


A két erős ló gyorsan, egyenletesen húzta a szánt, és csengőik vidám csilingelése elűzte a szomorúságát. Furcsa gondolta a lány, hogy senkivel sem találkoztak az utcán pedig lassan kiérnek a városból.

A fiú gyorsabb futásra késztette a lovakat a lány pedig közelebb húzódott a fiúhoz. A mellettük elsuhanó tájból szinte semmit nem lehetett látni az arcukba csapódó hópelyhek tömegétől. De azt lehetett érzékelni, hogy emelkedőn mennek felfelé, a lovak is nehezebben húztak és a a szán helyzete is megváltozott.


A hóesés végre ritkulni kezdett és csodás látvány tárult eléjük, amit
a legjobb nézőpontból a domb tetejéről jól láthattak.


A völgyben fenyőerdő húzódik, a hatalmas fenyőfák ágai hótól roskadoznak. Amerre a szem ellát fenyőfák és hó... azaz mégsem mert a fenyves előterében hirtelen mozgás támad ami magára vonja a lány figyelmét. Őzek? Igen őzek, méghozzá elég nagy csapatban gyűltek itt össze. A lány megpillantja a vadetetőt amit gondos kezek nemrég töltöttek fel hiszen még bőven van élelem az őzek számára. Igen ez a magyarázat, hogy ilyen időben ennyi őz összegyűlt itt. Ahogy közeledik a szán az őzek abbahagyják a táplálkozást és fülüket billegetve idegesen figyelnek.