Csenge0420 blogja

Szőve van én életem
Piszlicsáré képzetek

Képtelen

Végzetek

Szálaiból végtelen

Rendezetlen lépteken

Késeket

Kértetek

Sápadtan ébredek

Szitkától népeknek

Pénzbeteg

Gépezet

Jó volna verset írni, vagy dalt 
Az elmúlásról, ami nem fáj,

Mi a szívig hatol egyenest,

Mi egymaga arany és könnyek.

Sok érzés röpke pillanatban, 

Kavarog és bennem se marad

Jó volna teljesen átadni,

És sokkal inkább megérteni

Kedves gyermekkor, Isten veled!

Rövidke volt búcsúbeszédem,

Hisz a legszebb hálaszavakat,

Úgyis könnyek írják arcomra

Tizennyolc év küszöbén

Bölcsességet szerezék
Nem a naphoz, a kitartáshoz! 
Ezt nyertem az Úrtól.


Többre tartom szerelemnél
Gazdagságnál
Egészségnél


A szerelem andalít,
A bölcsesség józanít
Részegek az apák,
Borban a gazság.


Az ostoba szükölködik,
A bölcs jóllakásig eszik
De ha nem is mind oly gazdagok,
Kincsük vértől nem piszkos.


A világ nagy beteg...
Híján van a bölcsességnek
Bár úgy érzi profitál,
Az esze közben csicsikál

Csend ölel körbe, e szép szűzi fátyol

Mámoros hajnal, maradj még távol! 
Nyughass, hogy nyugodjak, oly csöpp az este
Csöpp a tengerben, de mily hűs ez nekem! 

Hűsítő vízforrás tavirózsás tavon,
Hol ráérve úszkál a nagyra nőtt szúnyog.
Árnyékos bárminő kósza nappaltól,
Vakító fénytől és megvakult holnaptól

Oly jó így este, a sötétben létezni,
A valóságot is csak tompán érezni!
De mégis, mennyivel valósabb itt minden, 
A szürkéből kitépve, a bársony fénybe térve