Csendre blogja

Bűnös voltam én, ha kimondtam,
amit más gondolt és elrejtett,
tehettem egyebet kínomban? -
Győzni láttam a sok selejtet,
kinek lelke nincs, elméje torz,
minden ujjához élők pénze
tapad, s ő milliók vezére.

Nincs már árulás, mely idegen
nekem; de lelkemből kivetem
a fondorlat vad gyalázatát,
nem mocskolom velük be ujjam,
de nem engedem, hogy elvegyék
a jogot, hogy dühöm kifújjam.

                  Csontos Endre

A törvények ma már nincsenek
kőbe vésve, lelkekbe zárva,
úgy változnak, papírlapokon,
mint a kenyér, tej, vagy a zsír ára.

Örök törvények is kihunytak,
mint a szent, családi tűzhelyek,
halálra ítélt a nemzedék,
mely úgy nő fel, hazudni lehet,

szerezni is - lopni, magyarul -
magunkét visszük, kinek ártunk? -
Ezek csak tények, embersorsok,
mégis a felbolydult világunk,

a lelkekben pusztító Mohács,
halott király, a hitünk maga -
s a halott tisztesség mezején
ember az embernek farkasa!
                  *
Véssük kőbe a törvényeket,
éljenek meg a kőfaragók,
égessük el a "papírokat" -
tünjenek el a ripacskodók.

               Csontos Endre

         Számvetés

Mint szelíd szomorú gyermek
tanultam meg a szerelmet,
a küzdelmet és a rendet;
munkát hozni két kezemnek.

A semmiből, mélyről jöttem,
könyvek fölé könyököltem,
s hogy másoknál messzebb lássak
társa lettem a tudásnak.

Huszonhat éves koromig
koptattam életemet így -
filléres vonaton - gyorson
sohase vitt még a sorsom.

Diplomámon a tinta már
sok éve száraz, s annyi kár
égette azóta lelkem;
dolgoztam, lázadtam, nyeltem,
mint előtte annyi évig,
mert az embert nem jól mérik;
súllyal, szóval, bűnnel, rosszal,
ritkán jóval, sok gonosszal.

Olyan kusza, vad szövevény
ez az élet, csupa örvény,
csupa kényszer, csupa függés,
csupa dorong, s annyi vad kés;
gyakorta a jóság látszat,
puha szóval másra támad.

S nem emelhetek szigetet,
hol élni egymagam lehet,
az börtön lenne csak nekem,
s a beteg lelket megvetem.

Küzdeni kell a holnapért,
ütést kell kapni és babért,
bárhogyan is, - de csak állva
szabad várni a halálra. 

           Csontos Endre