tintacsonkok

Vers
JCS•  2020. augusztus 7. 19:27

Csak enyhe lüktetés



Csak enyhe lüktetés, mint lenge tengeri hullám,

A partnak oda vetett hab.

Csak enyhén dobbant szívre szív,

Semmi lánc, mely összetart.

Csak elterülten, éppen úgy, mint 

Megmozdíthatatlan kő fekszem oldalamon,

S közben nincs is mit, nincs kinek vallanom.

Lát a táj, ez a régi polaroid,

Most csönd van, s most jól van így.


JCS•  2020. augusztus 4. 19:08

Ez minden

Halkabban ülni az imaszékben,
Halandóbban s halhatatlanabban,
Mint eddig sosem...

Ez minden.
Virágot tenni mindehova.
S legfőképp megmosolyogva.

JCS•  2020. augusztus 2. 08:43

Vágyból nem elég


Olykor vágyból telt napokra feküdtem,

Lengetve, hirdetve a bordát

Azt hittem újra leszűrt érzelmeim

Megtelítheti testem kosarát.


Csak felkapott a láng, lobbant, 

Deaktiválta a képernyő üres mezeje

Vágyból születni, én igaz voltam,

De csak rá nyitottom lehunyt szemekre.


Képzelet, káprázat, saját árnyék,

Ahogy jöttem, ők úgy távoztak...

S, ha szeretnék, nem hologram látkép,

S nem csupán illúziókat.


JCS•  2020. július 31. 07:36

Írdalt irodalom



Irodalom, gondoltam szelíd fürtjeit

Én is megírhatom,

De minden kívillanó laphiányom

Üres galaxisom...


Bár küldöm a kódolt 

Csillagrajok fényjelét,

Értelme lenne az éj terén

S kilélegezném a földi célra,

Miként forog a nagy planéta.


Irodalom, írt dal versszakom,

Ínyekbe ragad és bennem,

De célnak küldött születésem

Évekbe vákum, elmém s nyelvem,

Mint elejtett s tétova mozdulat

Esendő betűkkel árad;

Mint saját ecset a vásznon, 

Festék, mely szárad.


Irodalom, gondoltam szelíd fürtjeit

Én is megírhatom,

De ropógós papíron, mint száz rovar,

Szívem lelkem átrohan.

JCS•  2020. július 29. 20:42

Mért hagylak...



Csupogni mélyről, lágy részből...
Hullani színből. Öltözni csönből.
Ha kell, ezekből koszorúzom,

Hogy éppen nem vagy,
De ne kérd vissza arcod e tóból,
Saját képedre öntötte szemem.
Hálód belőled belém szőtt, vékony hajszálaidból -
Kiragadnál, mint ölelésből a 
Nincstelent...

Persze nem tudom!
Aggodalmam ez, hogy:

Te
Engem 
Nem 
Szeretsz.

És én csak mosakszom benned
Tisztábbra a gyémántüvegnél.
Tollammal letűzőtt virágcsokrok
Felett a neved betűzöm önként
S nem értem! Ha annyira féltlek, 
Amennyire veszni hagyni nem akarlak:

Mért hagylak a csendnek,
Mért adlak szótlan szavaknak.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom