tintacsonkok

Gyász
JCS•  2020. július 31. 20:16

Kereslek még



Kereslek még, hogy megköszönjem,
Védtél, mint pajzs és erő.
De tájnak mesélt szomoromban
Könnyezem némán az emlék erdőt.

Kereslek még, mint az életet,
Mely felült reggel és hozzám szólt
A benned fénylő szereteted,
S nem papot, koporsót.

Ha tehetném, mindent visszaadnék,
Csak ne öntsön hidegen a múlás ború.
Most önzőn mindent akarnék,
Mit fed a föld és bekerít a koszorú.

Kereslek még, várlak néha a kapunál,
Várom, hogy jöjj, várj, ha elmegyek.
Várlak haza, drága mamám,
S, ha már nem jössz, virággal én megyek.


JCS•  2020. április 24. 11:16

Potyognak a csillagok



Kérdezlek, és te nem felelsz.
Hívlak, megsírlak, ringatlak
mindig a küszöbön.
Az égbolt túl nagy kertje lett a tied.
Fejet hajtok a lemerült élet előtt.
Mama! Ne feküdj a szívedre végleg.
Mindig hittem, azok a csillagok
szemeidben örök lámpák.
Mgepróbáltam nem sírni, de
túl gyengék a gátak, leesnek a szemek
és félek, amikor lefelé folysz,
egyre jobban elveszítelek.



2020

JCS•  2020. április 10. 20:58

Hiány


Öregek a színek a márvány tájban,
Nehéz a fájdalom, mint mellkason a kövek.
A napok percekké dőlnek órám számlapjában.
Nézlek. A könnyek zuhanó jelzőfények.
Majd lelkem égi határában,
Ha egyszer összesírom a felhőket:
Levegő hiányában lélegzem be
Az összes közös emlékünket.


2020

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom