tintacsonkok

Gondolatok
JCS•  2020. augusztus 4. 19:08

Ez minden

Halkabban ülni az imaszékben,
Halandóbban s halhatatlanabban,
Mint eddig sosem...

Ez minden.
Virágot tenni mindehova.
S legfőképp megmosolyogva.

JCS•  2020. június 12. 13:23

Nyáresti impresszió


Leolvadtak régen a jégsüvegek,
napfény adag a fagylaltos gombóc a tölcsérekben.
Szeretetre fűzött, esti ölelésekre várok,
benne eper illatt érett,
visszatérő ízeire.

Érzelmi stációkra ágazódva,
egymásba nőve,
csak egy hely kell, nyilvános szerelem.

Bámulni egymást a lemerülésig,
mártózni napsugarak végtelen nyolcasában,
pihenni békelángban.

De, ahogy a gyümölcsös - kosarakra nézek,
olykor oktalan,
vörös fecskék röpteivel magam látom
megülni még a türelmes dróton.

Vágyat iszom, s néha mélyrepülök,
nem jutok túl a leszállópályákon.

JCS•  2020. április 26. 13:43

Költő


Egyetlen kibomló élet a "bordakosárban".


2020

JCS•  2020. április 11. 11:29

Ösztönző


Ha létezik benned valaki,

aki megöntözi és gondozza lényedet,

és azzal egésszé is teszi azt,

keresd meg és tedd közzé a gondolataidat.

Ha nem találod meg, nincs mit keress.

Mert nem vagy gondozója sem más lelkének,

sem pedig a másban lüktető saját magadnak -

ahogy az sem gondozója a tiédnek,

ki legalább ennyire nem tart belső világában,

és ezzel önmagát sem egyesíti veled.


JCS•  2020. április 10. 17:28

Köznapi


Eszmék, bölcseletek, filozófiák szellemi frissességében állunk.

Leülünk könyveink mellé, aztán felvesszük, mint a természet az évszakos ruháit.
Szavak és gondolatok, érzések hullámaiban a "habok" felhőalakját szemlélve, akár a vízparton
hagyott formákat fényképezzük elménkbe a betűket, szavakat, ahogy a víz alakította homokszemek formáit
természeti művé csodáljuk, úgy az emberi alkotást is.
Természetes teremtése és termése a születésnek és azt követő növekedésnek, aminek célja van.

Alkotni. Tegyél bármit is, ami közzé teszi lényed láthatóságát, a holnap reményeit mosolyba írva vagy áldását, köszönetét. Bármit.

Tedd magad szóvá, mert biztos van legalább egy valaki, aki számít a pillanatra, amikor megáll mellette és - látni kezdi a hangodat.

Így marad az élet tapintható, tetteid lenyomata megmarad az időben vagy legalábbis annyi,
amennyire képes voltál, hogy hagyj benne egy létforma pillanatidejét a

kezdetétől a kimerülésig.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom