...

JCS•  2020. június 27. 22:05  •  olvasva: 27


Árvábbak az ábrák, árvábbak nélkülünk,
árva árkok tekintetünk.
Fehér falak szorítása, újra itt érzem,
ágyon hagyott hideg helyed melegítem.

Bármi volt, az boldogságig látva juttatott,
csókkal ígért, csókkal tanított.
Minden buszraszállás úgy vitt hozzá haza,
mint kis madár röppent a szabad kalitka

kapuba. Kirepültünk az utolsó csillagig,
szemeinkbe ittuk azt hajnalig.
Ölemből kiemelte naponta a nagy romokat.
Élő vízként mondta: szeretlek, s szeretni örökké foglak...

Messzire vitt azóta, ahol az örök a leghosszab idő.
Még világítok érte, nyitom a kaput, síron a kendő -
arcomon tenyerem, takaróm , elhelyezem
tizenegy éve lehelyezett kereszteden.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

JCS2020. június 28. 09:59

@kisspatricia: Én köszönöm, hogy olvastál! De Te ne szomorkodj. Legyen szépséges napod!

JCS2020. június 28. 09:57

@Paula.S.Tizzis: Köszönöm. Tudom milyen, néha én is, ha látok és olvasok valakinél hasonlót, nem tudom írjak e vagy ne. Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál! Megleslek én is, ha lesz kis időm. Szép napot kívánok!

kisspatricia2020. június 28. 06:04

🙁 Köszönöm hogy olvashattam!

Paula.S.Tizzis2020. június 27. 22:35

Olvastalak...méltatlan lenne, elmenni mellette, de írnom is hozzá mást.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom