CsJ

Cs-Janos•  2022. április 21. 12:10

Gondolat-cseppek




Fordított arány


A megszokás nem egyenlő 

Az elfogadással, csak 

Elfogadtad a megszokottat.


Ez is hazugság 


Ha csak pillanatok,

Másodpercek, nem órák 

És napok...


Akik megmaradnak 


Az első perctől az utolsóig,

Ezen kívül senki.


Ezekből tudom


A hang, ahogy szól,

A szem, amit tükröz,

Ahogy keresi vagy taszítja 

A párhuzamot.

Ezekből kell értenem.


Semmim


Ha se szerelmem,

Se az, kit szerethetnék.


Arcmás


Egyik nap így,

Másik nap úgy.

E közül egy az igaz.


Boldogság 


Akkor érzed magad annak,

Ha már meg sem kérded,

Az vagy-e!


Napi teendő 


Nincs mást tenned,

Mint hogy megtedd, mit

Megtehetsz...


Cs-Janos•  2022. április 20. 19:02

Felismerések


Minden egyes felismerés valaminek a kezdete 

vagy a vége. Vagy azért, mert 

sose vetted észre addig ami ott volt,

vagy azért, ami ott volt alig vetted észre,

hogy nincs már.


Cs-Janos•  2022. április 19. 12:23

Egy balga netovábbja


Balga, tévelygő s egymaga,

Honvágya van, haza térne.

Szíve lakatlan, sokszor néz az égre.


Túl tág a horizont, 

A rétbe szagol s leül,

Az idő nem könnyebbül.


Honvágya van, de nincs hova,

Körbe még a semmi fonja,

Ha szólna kihez szólna...


Balga, tehetetlen, szomorú!

Csak bús balladák adta koszorú

Minden jövendő ború.


Lassan kimerül, enged,

Eldönti még ma, lehet,

Szeresse vagy megvesse a csendet.


Ha érné kevés szó, mely gyógyítja,

Ha éri is, gyanítja, 

Szíve nyílt kalitka.


Ki-be szállnak, jönnek mennek,

Nyitva marad egynek,

Ki nem adná a feledésnek.


Mert lánca nincs az olyannak,

A legőszintébb akaratnak,

Ha önmagukkal megmaradnak.


Álmodozó, balga este,

Mennyi van, de nincsen teste,

Szükség van a szeretetre.


Cs-Janos•  2022. április 18. 12:16

Fénypont



E percben egyetlen ölelés van

S élő fényáradat...

Boldog vagyok!

Cs-Janos•  2022. április 18. 09:46

Meddő esték



Hányszor alszom úgy el, mint egy csillag,

Mi hajnalra csak úgy semmivé szikkad,

S hányszor leszek némán izzó szótag

S hányszor lehet, hogy annyi megírt levél,

Hányszor esik ki a kézből, 

Mi egyre egyre gyengébb...

Csöndes esték, túl szűk fészek,

Az élet "nagy tál" mihez alig férek...

Már magam sem tudom, hogy lehetne,

Csak felreppenni s szállni benne...

Ezer képet rejt a képzelet,

S ha tudnám mit üzennek a fényjelek

Csillagok határán a csillagok,

Nem lennék tán ily egyedül,

S mint üstökös, nem szállanék álmaimon


Keresztül.