Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szavak Szegletei
Cs-Janos• 2023. január 29. 18:20 • olvasva: 74
A nap könyököl s kiélez
Mennyi sötét sarkot, szobámban
Rendetlen rendhagyás ágyaz.
Hosszas tűnődés kövér bánata
Zihál egy zenét,
Tenyerem tükörként hasznos
Fejtartójára nézek,
S belehúzott vonalait
Fejtem ráncok árkainak.
Most a város nem lassú vászon,
Mozdulatlan távok és oszlopok
Fáradságába vesző délutáni
Órákba süpped az összkép.
Nézem a leárazott napjaim
Legolcsóbb perceit, ahogy
A mosógép forgótárcsája
Tisztára pörgeti a szennyest,
A panaszba ülő csendben.
Hiszen bennem az ütő dombvirága telíti
Magára maradt énemet,
S már nincs hova siető érvekkel
Szívzenél a csend, hogy forró kételyek
Éber karmai kaptak el,
Hogy túl precíz a semmi állandósága,
S ajkaim zátonyát lepő
Jelen ováció két külön szigetre osztja,
Ahogy a monoton mondatok
Nyitja kitámasztják s
Visszacsukják a szigorú csendbe.
Ölelésbe öltöztess, s mi hideg
Csókba fullt időkbe ringat,
Oh Te...! Ne hagyd ízét számon!
Cs-Janos2023. február 12. 14:58
@Mersinho: Köszi
Mersinho2023. február 11. 22:43
"Legolcsóbb prceit, ahogy"
azt hiszem *perceit akartál írni csak gondoltam szólok ))
Cs-Janos2023. február 11. 20:55
@csillogo: Nem teljesen így van, sőt... Az ellen küzdök, ami ellenem küzd. Ugyanis a változás lehetőség, ám ez a lehetőséget is megvonja tőlem az, aki az árnyékom úgymond. A szívemet pedig nem nem nehéz kiteríteni a fénynek, mert maga a fény.
csillogo2023. február 5. 21:05
Küzdesz magaddal, a falak körbe tudnak zárni, nem lenne szabad,de hagyod... változtatni nem könnyű, a "cél" pedig nem lehet távoli, de nem alkuszol meg, értelek János!
nehéz kibontakozni és kiteríteni a szíved a fénynek
Cs-Janos2023. február 2. 23:28
@chillly24: Köszönöm, de ne túlozz, inkább zagyva szócséplésnek látható néhol : ) Hogy ez a monoton maraton meddig tart, fejem szegem és szemem csukom a nem tudom állapotában, de persze köszönöm szépen a biztató erőt magacskádtól, hogy ebbe a pár százalékos pótenergiával működő világomba kopogtál és próbálod belém pumpálni a jobbra való lehetőséget, kívánságod és törődésed, amit külön köszönök!
chillly242023. február 2. 21:34
Ez nagyon komoly, számomra lenyűgöző képekkel teli alkotás! A magány és a tehetetlenség néha fáj is. Remélem lesz kit csókolni, s nem a hideg múlt ize marad a szádon.. Gratulálok a gondolataidhoz! Nagyon egyedi vagy, abszolút becsülendő! :)