Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Naplemente előtt
Cs-Janos• 2021. november 11. 00:58 • olvasva: 124
Kell néha egy üres pázsit,
Ez a ritka melankólikus elvonulás
Merengni csak a föld kitúrt buckáin,
A napnak átfutó sugarán.
A táj egyik sarkos részén állni,
Mint vállra szállt kis madár
Vagy csak egy őz szemével látni,
S hallgatni, hogy lélegzik a világ.
Kis óráim néhány maradványai,
Most ebbe merülnek
Itt nem kell semmit kalapálni,
Csak a határtalan messzi lüktet.
Óráim, mint a sivatag,
Végtelen ismeretlenbe futnak
A nap sárgásra olvad,
S neki pihen egy dombnak.
Cs-Janos2021. november 12. 23:29
@csillogo: Köszönöm szépen! :)
Cs-Janos2021. november 12. 23:28
@chillly24: Hát inkább lett egy tájképes, mint naplementés, de az utolsó sorokban talán megsimogat egy kis napfény :) Ölelés!
Cs-Janos2021. november 12. 23:25
@liketorn: Köszönöm a gondolataid és, hogy itt jártál! Talán a "kiművelt sorok" csupán egyszerűek.
csillogo2021. november 11. 19:26
"A táj egyik sarkos részén állni,
Mint vállra szállt kis madár
Vagy csak egy őz szemével látni,
S hallgatni, hogy lélegzik a világ."
Nagyon tetszett János!
chillly242021. november 11. 10:15
Éreztem a naplemente halvány mégis melengető sugarát!
Nagyon szép! :)
Ölelésem: Csilla
liketorn2021. november 11. 03:15
Szépen tükröződik a tájék- és szeretete kiművelt soraidban, 2 perces pihenő míg olvassuk :) Gratulálok!