Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mert élethez élet való
Cs-Janos• 2021. december 10. 11:04 • olvasva: 127
Édes honvágy, kit nem ölel,
Semmivé hagy a lét.
Karjaiddal otthont zársz,
Mert otthonod, kit te tettél kedvessé.
Derűs nevetés, ha nem vidít,
Ráncot húz rád az idő
S ha nincs beszéd, gondolni árván
Lehet, ám minden némán benő.
Csók, ha nem izzik ajkakon,
Nem üdvözöl ismert íze
Ha nincs, ki nem él szerelembe,
Úgy az életének nincs büszkesége.
S én a szemek vallomását,
A kimondott szavak erdejét kutatom
Minden rezdülésem vallomását,
Mi bennem, azt átadhatom.
De a képcsöves valóság siseg,
Neon fények éjszakája
Bocsásson meg minden elhagyott,
S nyisson ajtót minden rég magányra.
Éljen bárki bársony időt,
Ki boldog, csak annak aranyból az út
S én egy szívdobbanással
Keresem még, ti is keressétek,
S talán megtaláljuk!
Cs-Janos2022. március 15. 00:28
@csillogo: Mária, nem tudom hogy nem vettem észre, hogy írtál ide, nem tudom... Késői válaszomért bocsánat! De valami nagyon szépen fogalmaztál! Tudod, egyet mondhatok. Nem tudom mikor jön el vagy én megyek el hozzá, már az időhöz, de annyi biztos, hogy már hívnám. Valahogy még nem tekeri oda az idő magát. Sajnos. Köszönöm az itt hagyott gondolatokat, hidd el most ez úgy jól esett!
csillogo2022. január 21. 18:27
igen... az élők közt keresd... míg van remény és mi benned űrt hagyott, már ismered, érdemes keresni... a cél lehet távoli, de az út hozzá izgalmas lehet, pont olyat, pont úgy nem biztos,de a vonzás törvénye szerint eljöhet a te bársony időd!