CGirl's

Nem kérhetem!
hogy megfogd a kezem,
de Te mégis megtetted

                          20:20

Nem kérheted!
hogy felejtsek,
s azt se, hogy nevessek

                          21:21

Nem kérhetem!
hogy magyarázz,
szívem közben kalapál

                          22:22

Nem kérheted!
hogy figyelmem Rád szánjam,
nem kéne megnyitnom, ezt a bús várat

                          23:23

Nem kérhetem!
hogy engem szeress
de remélem, hogy megteszed

                          24:24

Nem valóság, mi most eljön;
álmomban már minden zöld.
Szerelmesen beköszönsz,
álmamimban érezlek,
tombolnak a vérerek.

Újra és újra
érzem, hogy dobban...
a szívem buta
ritmusra lobban

Ő magyaráz csak Nekem,
én csendben hallgatom.
Érzem, hogy csillog a szemem,
néha bólogatok vakon.

Egy, mi minket érdekel,
egy, a szó, a gondolat.
Remélem nem tévedek,
s a jég végre felolvad.

Nem kérek én szerelmet,
de egy fellángolás jól jön.
Attól félek elveszek
szavai közt... hm? ööö...

Újra, újra mosolyban
végződik a figyelmem.
Ezért Ő nem korholhat,
válaszolok is.. lehet...

( Foglalkozás a múlttal... )

Még egy gondolat szembe jött,
megtámadott, leütött.
Álmaimban mást láttam,
bokszolóként állt, bátran.

Nem tágított engem akart,
én is Őt, ez jól bekavart.
Szeretem a Szerelmemet,
álmomban, meg az Ex-emet?

Az elsőben biztos vagyok,
a másik meg bezavart most.
Érzéseim igen kuszák,
álmaimat is elk/szúrták.

Szerelmem az valódi,
álmaim csak csalói
Ex-emnek, vagy nem tudom,
ez elől most elfutok.

Butaság, hogy ezen jár,
lökött agyam adaptál.
Könnyeim a párnán,
a felejtést nem bánnám.

Oly' távol vagy tőlem,
pedig egy városban vagyunk.
S ha akár csak megölelsz,
a szívem ver, vadul.

Mikor ott ülsz mellettem,
de nem foghatod kezem;
távol vagy Szerelmem,
pedig itt vagy velem.

A szívem csak úgy zakatol,
a Világ velünk virít.
S ha a csengő szünetet adott,
kezed engem simít.

Szeretem érintésed,
szeretem a lelked.
Szeretem ha istenségnek
hiszed az én testem.

Szeretem ha rám nézel,
s szeretem ha bókolsz.
Lelked, s lökött Éned,
nem csak mikor csókolsz.

Szeretem, ha ellenkezel,
, s ha igazat adsz nekem.
Minden pillanatot Veled,
s a kivételes lelked.

Van egy két pillanat,
mi örökké kéne
tartania; minduntalan,
míg szeretlek Téged.

Örökké

ruhámon maradt
imádott illatod.
Mi mikor megcsap
szívembe nyilat dob.

Mert most nagyon fáj,
minden egyes szó,
mert hiányzol már;
csók is régen volt.

Van még pár aggályom,
de ettől még szeretlek.
Messze vagy, s a távol
szívemre neheztel.

Minden egyes érzés,
s lökött kis gondolat;
Feléd vivő térkép,
ringó, bús gondola.

Szerelmünk hajója,
ha léket is kapott.
Nem süllyed, jól halad;
párosunk jó adu.

Ha híd alá érünk,
halk menedékbe.
összeér a szívünk,
s csókolhatlak végre.

Szeretlek Te bolond!
S ha volt is némi zavar,
nyakadban a kolomp,
így megtalállak hamar!

Kérlek ne szállj most ki,
békén úszó ˝love˝-ból!
Azt mondta a doki,
szívem ettől lángol.

Usztass tovább!!