Barátnőmnek

nincsen rózsa tövis nélkül,
nincs szerelem mi meg békül.
˝Fájó szívvel sírom felett
ácsorogsz majd ha megteszem.˝

Bátortalan női lelkek
mondják ezt, de mit sem tesznek.
Miért van ez így? Elmondom.
A haláltól szív így boldog.

Bűnhődni vágynak a tört szívek,
vérben úszó alkonyszínek.
Féltő, óvó barátkezek
ölelnek, míg el nem veszek.

Ui.: Ne gondolj Rá! Tudom, hogy nehéz, de Ne! Attól csak jobban fáj!!!