Kipróbáltam

CostolA•  2019. április 11. 14:00

Esély

Nem akarlak elveszíteni..
Tudom, nem vagyok egy #AranyfaszúAdonisz, el sem hiszem, hogy kaptam egy esélyt, hogy legalább szóba állhassak veled...
Ha nem vagy velem, üres számomra a világ, remélem nem hervad el soha az a művirág...
Olyan jó, mikor beszélek veled, éjszakánként szejelmetesem a neved..
Hidd el nekem, több vagy, mint egy szerelem... Rajtad kívül senki más nem kell nekem...
Most is küzdök a könnyekkel, mert szeretlek, és tudom, mind idáig téged kerestelek..
Jöhet bármi, nekem nem kell!! Félresöpröm, csak ne hagyj el soha, könyörgöm...
Kérlek bocsáss meg majd, ha fáj, amit teszek... Történjen bármi én mindig veled leszek.
Követlek, bármerre is visz az élet téged, a csillagokat is lehozom, de csak teérted..
Nagyon fájna, ha többé màr nem "szejetnèl",
Álmomban mellém már többé nem feküdnél, soha többé már rám sem néznèl, ha valaki mással lennél a Dísz-térnél..
Egyedül vagyok a sorok felett, és rád gondolok.. Bánatomban az "ájfonomhoz" fordulok.. Csak pár szó.. Kérlek, ölelj, csókolj, nevess rám, míg csak élek, mert elveszíthetlek... Én  csak ettől félek...


2018.07.18 
Kaposvár

CostolA•  2019. április 11. 13:54

Kipróbáltam

Ma kipróbáltam, elférnél-e mellettem az ágyon.

Simán igen, persze össze kell bújnunk hozzá.

Azt hiszem, mindent megpróbáltam, most már ideje lenne elfelejteni téged, de rosszul leszek a gondolattól.

Ma is kinn alszom, óvatosan osonok ki, nehogy felébredj. Ez csak egy színjáték persze, még mindig egyedül vagyok, csak próbálok úgy élni, mintha itt lennél. Fojtogat a szobám, megszököm innen, futok a városban és hangosan belekáromkodok az éjszaka csendjébe. Fegyvereket, falakat és csapdákat rajzolok a házak oldalára. 

Visszafordulok és elképzelem ahogy visszanevetsz rám. 

Elmosolyodok.

Csend. 

Szinte cseng a fülem, nagy ritkán elhúz egy-egy autó vagy egy csoport részeg gimnazista. Gyűlölöm őket, gyűlölöm az arcokat, az aszfaltot, az eget, a fegyvereket és falakat.

Köpök egyet és hazaindulok, túl hideg van. Remeg a cigi a szám sarkában ahogy meggyújtom, vibrál a száraz őszi éjszaka. Sziréna visít fel a távolban. Mennek egy halottért, kórházba vagy börtönbe viszik. Mind halottak vagyunk, te is, én is. 

Isa, pur és homu vogymuk.

Az egyik első magyar szöveg amit találtak. Végül is, semmiből lettünk és oda is megyünk vissza, csak a kettő közti időt próbáljuk kitölteni a boldogság hajszolásával, amire aztán a nagy hajszában nem is lesz időnk.

Nekem te vagy a boldogságom amit hajszolok.

Szerencsétlenkedek kicsit a kulccsal, aztán belépek.

Otthon, édes otthon. Visszafekszem az ágyba, hallgatom ahogy békésen szuszogsz mellettem. Szeretném hallani.

Mégis elbőgöm magam, megállíthatatlanul zokogok, átázik a párnám és ömlik a taknyom. 

Kurva nehéz úgy szeretni, hogy akit szeretek, már nem létezik.


2018.10.17

Kaposvár

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom