Nyolczas István: A program (Filmelemzés)

Engedjétek meg, hogy az egyik elemzésem közzé tegyem, amely az egyik általam látott legfurcsább filmről szól!

 

Nyolczas István: A program
(filmelemzés)

1998-ban készült el Nyolczas Itván, A program című filmje. A film kb 5 perces jelenetekből áll, amelyek teljesen elkülönülnek egymástól. Látszólag nincs semmi kapcsolat köztük. Külön értelmezni sem igazán tudjuk őket, hisz a jelenetek többsége szürreális képek sorozata. Vajon tényleg egy jelenetkáoszról van szó?

Amikor meghalljuk a film címét, sok minden az eszünkbe juthat. A program lehet egy szabadidős tevékenységlista, egy politikai, költségvetési terv, egy számítógépes alkalmazás, vagy bármi más, amely az előre meghatározott, emberi kéz által beállított rendszert jelöli. Lássunk egy jelenetet!

Egy kis szobában két férfi beszélget egymással. Az asztal középen, rajta egy kitömött fácán, a szereplők egymással szemben ülnek. Mindkettőjüknek furcsa a beszédtempója, illetve a hanglejtése. A párbeszéd valahogy így hangzik:

- Nem szeretem az operett zenét.

- Kapcsoljak be inkább mást?

- Ön szereti az állatokat?

- A fóka a kedvencem.

- Beszéljünk inkább másról!

A furcsa beszélgetés után az egyikük elkezd sírni. A másik pedig dúdol egy dalt. Hirtelen váltás, egy pusztát látunk. A fény a szépiahatáshoz hasonló, élénken sárga, nyugtalanító. Egy nagy fehér furgon érkezik, majd azt követi még három. Messziről látjuk az eseményeket nagytotálban. Az autók ajtói kinyílódnak és mindegyikből kiszáll egy-egy tucat fehér ruhába öltözött, orvosi maszkot viselő személy. A kamera felé közeledik a csoport egy ideig, majd ismét egy másik kép tárul elénk.

Az előzőhöz hasonló beállításokat használva egy öregember, bottal a kezében halad az úton a kamera irányába. Az arckifejezése teljesen közömbös. Semmit sem lehet leolvasni róla. Zene nincs a történések alatt, csak néma csendben látjuk a férfit közeledni. Újabb váltás következik.

Egy repülő landol, majd kiszáll belőle néhány öltönyös, napszemüveges férfi. Feltehetően testőrök. Köztük egy fehér öltönyt viselő alak, aki találkozik az őt váró férfiakkal. A történéseket kistotálban látjuk. A párbeszéd angol akcentussal történik a fehér öltönyös férfi részéről.

- Örülünk, hogy eljött! Segítségre van szükségünk.

- Tudom. Nem hiába vagyok itt.

- A helyzet nagyon súlyos. Idegen segítség kell.

- Megoldjuk a problémákat. Nem kell félni.

A következő képben egy farmon vagyunk. A már látott fehér ruhás, orvosi maszkot viselő emberek egy ketrecből kivesznek egy nyulat. Belehelyezik egy nagy ládába, majd slaggal locsolják. A jelenethez szintén szépiához hasonló fények és intenzív, megrázó zene társul.

A következő váltásnál egy férfit látunk ülni egy teljesen üres terem közepén, ahol az egyetlen eszköz egy szék, amelyen helyet foglal. Kb fél percig látjuk szekond plánban őt. Egyre álmosabbnak tűnik, a szemei kezdenek becsukódni. Végül elalszik és abban a pillanatban egy álomképbe csöppenünk. Egy meztelen, kopasz férfi szőke hajú nőket ütlegel különböző eszközökkel. A távolban álló szereplők között feltűnik a repülővel érkezett férfi is és a maszkos, fehér ruhás emberek, akik kórlapokkal a kezükben jegyzetelnek. Ezt követően egy réten vagyunk, ahol a teremben ülő férfi fut. Egyre távolodik, a kamera mozdulatlan. Fehér furgonok vágnak be a menekülő elé, majd ismét a teremben vagyunk, ahol felébred a széken ülő szereplő. A terem már nem üres. Tele van maszkos, fehér ruhás emberekkel.

Az ezt követő jelenet egy konferenciateremben játszódik, ahol öltönyös férfiak tárgyalnak valamiféle veszélyről és az idegen segítségről. Nem természetes hanglejtéssel beszélnek.

Félbeszakad az egész konferencia és egy termálfürdőben egy idős férfi és egy idős nő ül a medencében. A nő egy kitömött fácánt tesz a férfi fejére. A jelenet ezzel véget is ér. 
   Ezek csupán példák a filmből. Számos jelenetet láthatunk még ezeken kívül.

A filmbéli szürreális álomképek és zavart jelenetek káoszérzetet kelthetnek bennünk. Első látásra a film egy amatőr, nézhetetlen összevisszaságnak tűnik. Azonban ha többször is újranézzük felfedezhetjük benne a visszatérő motívumokat, amelyek összekapcsolják a jeleneteket. A legszembetűnőbb motívum a fehér ruhás, maszkos „program csoport”. Ők szinte minden jelenetben szerepelnek. Általában nagyon sokan vannak jelen a helyszínen. Rettegést kiváltva végzik munkájukat. A létszámuk miatt is furcsa, idegen érzés jön ránk, a tevékenységüket kísérő zene fokozza ezt a hatást. Az pedig, hogy semmit nem tudunk a kilétükről, céljukról, még inkább borzalmasabbá teszi a jelenlétüket. Feltűnik még időközönként a nyúl, a kitömött fácán és az ismeretlen, akcentussal beszélő idegen emlegetése, megjelenése. Nagyon érdekes, hogy akármennyire is törjük magunkat, csak nagyon tág határok között tudjuk behatárolni a szürreális képek jelentését. Egyedül a motívumokba tudunk kapaszkodni. Na, de akkor mégis miről szól a film? A választ nem tudom megmondani. Az értelmét találja meg mindenki saját maga! Azonban ha egy picit elgondolkozunk ezen a káoszon, és az ismeretlen csoporton, nem érezzük azt, hogy itthon vagyunk? Nem érezzük magunkat egy program részének, amelynek nem ismerjük a célját és a működését? Az idegen segítségről sem jut eszünkbe semmi, amely a valóságban nem segít rajtunk?

A filmet elsősorban azoknak ajánlom, akik nem ellazulásra, hanem gondolkodásra vágynak. A fiatal korosztálynak abszolút nem ajánlom. Javaslom, hogy többször tekintse meg mindenki a filmet és nagyon-nagyon figyeljen a motívumokra, illetve a technikai megoldásokra! Nyolczas István filmje nekem nem okozott csalódást.