Más világ

Más világ 

Él bennem egy olyan világ, mi másoknak nem látható.

Örvények, színek és vágyak melyek vágtatók. 

De lelkem egy kis része valahogy mindig magányos. 

Meg nem értett és mindig talányos. 

Leülök én füstös kocsma asztalokhoz, Hangos barátokhoz, vagy akár előkelő magasztosokhoz kiknek élete papírdoboz.

Helyem még sem lelem úgy igazán, pedig lelkem otthonra vágy. 

Szeretném én az egész világot, s minden bús embertől megkérdezném; Ki bántott? 

De nem látom, az igazakat a tisztákat,

Csak logó orrú birkákat. 

Akik csak a port és az árnyékot látják,

S szívüket vas kapukkal zárják.

Hogy leljek így otthonra ilyen zordságban, 

A mindig sietésben, kapkodásban lóhalálában? 

Éjszakákban, némaságban és közönyben?

Nem tudom. 

Háború dúl a szívekben is éppen, Családokban folyik egymás vére. 

S bár mondják; két fele van az éremnek, a kardnak is. 

Azzal ha bántasz magadat is megsebzed,

Csatát nem nyerhetsz, csak elveszthetsz. 

A szeretet az mely mindent legyőz, 

És aki ebben él és őrzi ezt, Ő az erő(s). 

Fel nézek a csillagokra sötétben fénylő pontokra, így őrzöm én is a fényt e sötét világban, helyem keresve őszi estéken el merengve egyedül a csendben.