Körforgás

Cirka•  2021. szeptember 12. 18:11  •  olvasva: 18

Ülök a felhő szélén, lógatom a lábamat, és nem emlékszem, hogy kerültem ide. Egyáltalán semmire sem emlékszem, csak azt tudom, jó itt ücsörögni. Aztán hátradőlök, a felhő rám borítja könnyű pelyheit, belep, teljesen betakar. Már egy vagyok vele, én vagyok a felhő, melyet egy könnyű szellő bárányokat utánzó, sok másik felhő közé terel, melyek vidáman kergetőznek a nyári égbolton. Akkor érzem, elnehezedik minden és már esőként hullok a földre, öntözve szomjas repedezett kérgét.A föld alatt kis patakként megcsodálhatom a hatalmas barlangokat, szűk szikla járatokat, az évezredes cseppköveket. Aztán újra a felszínen találom magam, napsütésben, halakkal , békákkal, vízi élőlényekkel körbe ölelve. Már nem patak, de folyóként robogok tovább, meredek oldalakon szivárványt festő vízesésként. Lassan nyújtózó széles tó, hol végre megpihenhetek, lustán hullámzó víz, hínárt, békanyálat dajkáló. A nap nagyon süt, apró vízcseppekként párolgok a tó fölé, hol újra egy felhőn találom magam, lógatom a lábam, és mosolygok a világra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Cirka2021. szeptember 13. 20:21

@Perzsi. @skary: : Köszönöm!

Cirka2021. szeptember 13. 20:21

@Perzsi.: Köszönöm!

Perzsi.2021. szeptember 12. 19:13

Jó volt olvasni.

skary2021. szeptember 12. 19:04

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom