Cirka blogja

Várta az etetést. Látni nem látott, a szeme még nem fejlődött ki, de érzékelte az étel közeledtét.

Száját tátogatta, és egyszer csak megérezte a finom édes ízt, és nyelte, nyelte a táplálékot. 

Amikor megtelt, visszahúzódott fészkébe, picit még mocorgott, majd elaludt.

Ez ismétlődött egy darabig, aztán erős késztetést érzett, hogy össze- gömbölyödjön és sokat, sokat aludjon, de előtte még körbe szőtte magát egy finom gubóval, mely puha párnaként beborította egész testét. Azt már észre sem vette, hogy a fészkére tető került, légmentesen le lett zárva. 

Eltelt 12 nap, amikor felébredt. Ösztönösen törte össze a fészek tetejét, és dugta ki fejét kábán körülnézve. Már várták. Zümmögve, mormogva bíztatták a többiek, hogy jöjjön már, igyekezzen, sok a munka.

Amíg kissé gyenge volt, a többi fészekben lévő lárvákat etette, ettől ő is erősödött, a nektár rá is hatott. Aztán tisztítgatta a sejteket, és az építésükben is segíthetett.  Egyre jobban érezte magát, és már tudta, hogy mi lesz a feladata, de erre még várnia kell, amíg teljesen kifejlődik, megerősödik. Ezek a kisebb feladatok mind ezt szolgálták. Egy idősebb társa aztán magával hívta, és kiállította kapuőrségbe. Akkor már tudta, hogy hamarosan  kirepülhet. Ahogy a kapuban figyelte a beérkezőket, és beazonosította őket, érezte rajtuk az idegen illatokat, az édes nektárt, és már idegesen nézelődött mind kijjebb és kijjebb. Egy nap végül leváltották, és kirepülhetett. Hárman mentek, két tapasztalt méh kísérte első útján. Csodálatos, hatalmas virágmezőre repültek. Ösztönösen szállt rá a legjobb illatot árasztó  virágokra. Felszippantotta a finom édes virágport, továbbszállt a másik virágra, megint másikra, szinte mámorosan az illatoktól. A testére tapadt virágport kis mirigyváladékkal a lábaira erősítette, és amikor már alig tudott moccanni is, sőt felszállni is, a társaival visszarepültek a kaptárhoz.

Az aktuális őrméh végig vizsgálta őket ugyanúgy, ahogy annak idején ő is tette a többiekkel.

Bent a kaptárban aztán lerakta édes terhét a kijelölt sejtbe, evett egy kis mézet, és már fordult is vissza a következő adagért, hisz sok a lárva, sok szájat kell etetni.

Sokszor fordult, sokat dolgozott, aztán már nem bírta. Már nem tudott kirepülni. Bent maradt a kaptárban és a propolisz elhelyezésén dolgozott. Nehezen bírta a munkát, hisz közel két hónapig dolgozott már a kaptárban. Ide-oda mászkált, sok hasznát nem vették, már rá sem hederített senki, a fiatalok voltak fontosak, azokat etették, gondozták. Az idősebbek, amikor eljött az idő, elmentek a kaptár egy bizonyos részébe meghalni. 

Ő is azt tette. Már nem érezte, amikor testét kihúzták, és mint egy felesleges tárgyat, kidobták a kaptárból.

A fiú a kaptár előtt állt, és a méheket nézte. Szerette őket, szerette, ahogy zümmögtek, ahogy ki, és be járkáltak a kaptárba, megállva a bejáratnál az ellenőrzésre.

Néha-néha rászálltak, de soha nem csípték meg. Ő megsimogatta a méh hátát, halkan suttogott neki valamit, a méh pedig továbbállt. Ő volt a méhekkel suttogó. Aki érti és szereti őket.

A méhek érezték, hogy nem ellenségük, nem akar ártani nekik, ezért bátran megpihentek a fiú vállán, fején, kezén, majd tovább repültek. 

A fiú ilyenkor volt a legboldogabb. Mintha testvérei lettek volna. Sokat üldögélt a kaptár előtt, figyelte a szorgos kis rovarokat. Egyre többet és többet tartózkodott a kaptár körül, vigyázott méhecskéire, beszélt hozzájuk, szeretettel simogatta őket.

Egyszer egy nyári napon elaludt a kaptárok mellett. Álmodott, és álmában együtt repült a méhekkel, gyűjtötte a mézet, etette a lárvákat, tisztította a sejteket. 

Azt nem is érezte, hogy a méhek rászállnak, és egyszerre, finoman döngicsélnek, zümmögnek, mint egy altatódal. Ekkor megjelent a királynő, aki soha nem hagyta még el a kaptárt. Rászállt a fiúra, és finoman megharapta, vagy inkább csak megérintette a szájával. 

Ekkor a fiú zsugorodni kezdett, egészen méh méretű lett, és társai már kísérték is a kaptárba. 

A királynő is elfoglalta régi helyét, ő pedig ott szorgoskodott mellette, már nem is emlékezett régi életére. Boldog volt.

Sokáig keresték a rendőrök, önkéntesek, és ismerősök hova is tűnhetett a fiú. Soha nem került elő.