Cila blogja
Szólás-botlás
Kinek a pap, kinek a paplan.
Addig jár a korsó a kútra, míg be nem vezetik hozzánk a vizet.
Ki korán kel, nem aludt sokáig.
Lassú víznek sok az alja.
Ismeretlenem
Minden nap délután, pont ugyanabban az időben ültem le
ugyanott, ugyanarra a padra. Egyik alkalommal mellém
telepedett, és minden átmenet nélkül elkezdett mesélni.
Eleinte nem értettem, hogy miért engem talált meg, miért nem valaki
mást. Rajtam kívül azért elég sokan megfordultak a városnak
ebben a szegletében, és a park nagy népszerűségnek örvendett,
főleg a nyár meleg hónapjaiban.
Szóval valahogy mégis engem választott. Egy ideig beszélt
hozzám. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Nem éreztem a
késztetést, hogy válaszoljak, ezért csak hagytam, had mondja a
magáét, oda sem figyeltem, csak nyomkodtam a telefonomat.
Kis idő elteltével felállt, és ahogy jött, úgy el is ment.
Köszönés nélkül otthagyott.
A következő napon megismétlődött az előző napi jelenet. Én
leültem, ő mellém és csak mesélt. Azt hiszem, az előző napi
történetet folytatta, de igazából nem tudom, továbbra sem
érdekelt.
Ez így ment heteken át. Tulajdonképpen nem zavart, roppant
kellemes orgánuma megnyugtatóan hatott rám, de még mindig
érdekesebb volt a facebookos értesítéseket görgetni. Nem
fordítottam rá kellő figyelmet. Nem ez a helyes kifejezés,
igazából semmit.
Aztán egyszer csak nem jött. Napok, hetek teltek el. Tiszta
hülyeség, de minden nap vártam, hiába. A pad másik fele
üresen bámult vissza rám. A szívem egy apró darabja
érdeklődve hallgatott volna, egy befejezetlen történetet.
Csak úgy
Elhagytál végleg
Megismételhetetlen
Álomfejezet.
100 szavas
Lustán nyújtózott végig pihe-puha ágyában az öreg Tisza. Ahogy lomhán és álmosan egy-egy csapással tovahajtotta magát, fakózöld szoknyája beleakadt a parti fák belógó gyökérlábaiba. A csendesen hajlongó ágak karjaiba bordón csimpaszkodó vadszőlő kacarászva hintázott fel-le. A színes lombok haját meg-megkócoló szélben halk sikkantással adták meg magukat a vízbe pergő mézszínű levelek.
Ladikom oldalát halk cuppanással ringatta tovább a folyó. Merengésemből a borzongató hűvös fuvallatok térítettek vissza, mert hiába marasztalt még a bágyadt napsugár, bizony a horizonton már látható volt, hogy a feje lassan a vízbe koppan. Az alkony szürke szemére az éjszaka ráterítette fekete kaftánját. Kikötöttem, és visszaballagtam az életembe.
Szenzáció!
A nő, aki már 40 éve nem fürdött!
… reggel-este a kellemes zuhanyzást részesíti előnyben.
Két év után különvált az álompár!
… a nő betért az utca jobb oldalán lévő parfümériába, a férfi a baloldalon álló hírlapárusnál kedvenc sportújságját vásárolta meg. Megbeszélték, hogy tíz perccel később a sarkon találkoznak. Kéz a kézben, együtt indultak haza.
Fény derült a szörnyű titokra! Az énekesnő nyíltan beszélt féltve őrzött titkáról!
… Hetekig nem mertem a nyilvánosság elé állni, a koncertjeimet is kénytelen voltam lemondani. Sorozatban a harmadik műkörmöm törött le és ami a legborzasztóbb, a 6D-s műszempillám egyszerűen összeragadt. A kozmetikusom ma végre ráért, így újra felszabadultan léphetek emberek közé.