Chrisbacher1979 blogja
Álmokkal telitett, kesernyés világ
Álmokkal telitett, kesernyés világ ez…
Különleges szerelmi történetek szem-és fültanúi vagyunk, hol a szereplők mindent (… de mindent…) feláldoznak azért, csak hogy együtt élhessenek életük párjával, szerelmükkel…
Van, ki rettenthetetlen bátorsággal csinál nap mint nap hülyét magából, s mindenki másból, van, ki vidéki roma kissrácként (nagy küzdelmek árán) felkerekedik s szerencsét próbál egy nagyvárosban…
Számtalan példa akad…
Szüntelen izgalommal és súlyos csavarokkal éljük életeünk.
Félreértések, különös gyilkossági és öngyilkossági ügyekbe keveredünk akaratunkon kívűl…
Szembesülni kényszerülünk naponta a nagy és bűzös valósággal,-
pazar izgalmak s ijesztő a jövökép…
Mára már semmit sem értünk a nagy betűs Teremtésből…
Sokan magukra maradnak:
se pénz, se család, se suli,-
de a világ sokkal durvább, mint gondolnák…
A lét értelmét keresik, keressük szüntelen…
A ma fiataljai már nemcsak ártatlanságukat veszitik el, mind gyakrabban utolsó vagyonukat is.
Köröttünk szennyezik a környezetet, az embereket rabszolgaként és /vagy fogyasztóként használják,- hihetetlenül próbálják befolyásolni politikailag…
Mindent elsöprő szerelmek, éjszakai pillangók, fájdalmas (… nagyon de nagyon fájdalmas…)
veszteségek, nagy csaták,-
s közben tudjuk, tudni véljük, hogy csak önérzet és gerinc nélkül lehet karriert s ˝méltó életet˝
építeni…
˝Apám azt mondta, fiam, nem vagy normális, pszichiáterre lenne szükséged…˝
Vagy csak a világ billent meg?
Tükör-képp I.
„Az ember máris az, amivé válhatik…” ( Hebbel )
„(…a mai ember…) nem talál ki semmit, nem fog bele semmibe, de meghallgat
mindent, emlékezik mindenre, fel tudja majd használni (?) a kellő pillanatban, nem
akadályoz meg semmi hasznosat ( s haszontalant ) , nem enged semmi károsat (?),
elismer valamit ( mindent ), ami hatalmasabb az Ő akaratánál, a szeme előtt folyó
események rendjét…” ( Tolsztoj )
„ Sosem tudtam határvonalat húzni a tényközlés és kitaláció, a valóság és a
képzelgés közé…”
Mindenütt csak a „talán”, a „minden bizonnyal igy volt”, a „ vagy igy történt vagy másképp „
a teljesen összefüggéstelen , valószinütlen dolgok, mintha ezek az emberek nem is a földön
járnának…
Olvasni…olvasni…nap mint nap, óráról-órára vmely publiciszta irását, az „igazságtalan és
rossz világ” elleni tiltakozásokat…
Nap mint nap megcáfolnak bizonyos elméleteket, s tisztáznak esetleg lényeges részleteket…
A kétségek, a bizonytalanságok, a pontatlan adatok s a mesteri hazugságok korát éljük…
Nem ritkán fehér foltok maradnak térben és időben ( és emlékezetünkben ), megmagyarázhatatlan ( vagy annak vélt ) események ostobábbnál ostobább értelmezése,
ellentmondó adatok, tökéletes zürzavar uralja életünket, mindennapjainkat.
Nyugtalanitó figurák, már-már mesebeli hősök, és közeli ismerősük közt telnek napjaink.
Az újságirók már-már költőkké lesznek, krónikásaik mindennapjainknak, vitairatok,
erkölcsi példabeszédek szerzői.
Tiltakoznak, birálnak, tanitanak és szórakoztatnak, ritkán kerül ki tolluk alól egy-egy szebb irás, sor.
Irigyeink és haragosaink rosszindulatú beszéde nap mint nap alávalóan kikezd bennünket,
sárba taposnak, beleavatkoznak a magánéletünkbe, lehetetlenné tesznek, s bizonygatni próbálják, hogy eladtuk magunkat…( …egy marék dollárért…)
Dúl a faji megkülönböztetés, az előitélet, a szegénység, és a keserüség elleni harc.
Vallási, nemiségi, pszichoanalitikai tanfolyamok, féktelen kamaszlányok, kötött munkaidejü munkások, csavargók, részegek, koldusok, a külvárosok, bérházak, és büzlő nyomortanyák lakói, részletre csak ritkán árusitó boltosok, fiatalok, öregek, s sokadik plasztikai mütétjük előtt álló , magukat legyürhetetlennk érző matrónák köritik, ( szépitik meg ?) létünk…
Van bizony, ki előkelő, finom, betegsen érzékeny, tudós, tehetséges, bátor , nagylelkü,
s van bizony, ki kétkedő, habozó, cselekvéstől irtózó, halasztásra okokat kereső , magát megvető természet…
Nevetséges-e drága olvasóm, a fösvény aki a pénzt célnak tekinti és nem eszköznek, nevetséges-e aki öreg létére fiatal leányt vesz feleségül, nevetséges-e a polgár, aki nemesnek akar látszani, s nevetséges-e az, aki mindenáron igazat akar mondani, holott ( mint tudjuk )
az emberek békés együttélésének feltétele a hazugság?
2009-ben...