Lelkedben mártózom meg

Megmártózom álmaimban,

hogy éljek egy kicsit.

Édesítsem bús magányom

fojtogató kínjait.

Lelked melegsége fűti 

át fagyos testemet,

hogy bénító félelmeim 

között ne egymagam legyek.

Hiányzik a boldogság,

mint egy falat kenyér,

árnyéka is messze jár, de

Benned életre hívnám én.

Lángoló vágyaim

mint óceán mélysége,

égjünk el együtt, vagy

tűnjünk el a mélyben.

Gyengéden ölelj át

hűts le testeddel, hogy

sikoltó magányom

múltja tovatűnhessen .

Ha picinyke morzsáját 

kaphatnám lelkednek,

lehoznám  érte én 

a csillagos eget.

Most lebénít hangod 

hiánya, egy félbehagyott 

mondat szikrát gyújt 

szívemben, vágyom rá,

hogy két erős karod közt

szelíden altass el.

Hiányod  fogságában, 

szárnyaszegett madárként 

szédülten szenvedek.