Gyermekkori versek, gyermekkori csínytevések

Ezt a két verset a naplómban találtam. Körülbelül 10-12 évesen írhattam, nincs dátum alatta. A mély eszmei mondanivalót azt hiszem el kell felejteni, hanyagoljuk, de sürgősen. :-) Arra emlékszem ,hogy volt ám  nekem egy teleírt vonalas verses füzetem is. A kispadra került fel , ahova én gyakran felmásztam, bármennyire is meredek és veszélyes volt. Ez a padlás a mai napig tele van darázsfészkekkel is. De ez volt az én menedékhelyem és a testvérem is ide rejtette előlem a kincseit, gondolván kicsi gyerek oda fel nem tud jutni..-de erről majd később még -  tehát mindig kalandos túra volt feljutni a padlásra. Meg kellett találnom a megfelelő pillanatot, amikor senki nem figyelt és akkor  usgyi fel ! Találkoztam a repülő időzített bombákkal sokszor, párral, ide-oda szállingóztak , repkedtek körülöttem, de nem bántottak. Így utólag belegondolva elég félelmetes, hogy akár nagyobb bajom is történhetett volna látogatásaim során. Laposkúszásban közlekedtem így is, mert felállni nem lehetett teljesen. Fura, hogy tényleg igaz az, hogy gyermekként mennyire nincs veszélyérzetünk. :-) Jóval később nászúton elmentünk egy kirándulásra Mátrafüredre és környékére. Most gyorsan megnéztem,-mert elfelejtettem- hol is volt ez a csigalépcsős magas torony, de szerintem nem a Kozmáry Kilátó volt, vagy átépítették azóta. Szóval felmenni fel tudtam, de lejönni már nem. Emlékszem mennyire ciki volt, hogy az egész túracsoport nekem könyörgött és rimánkodott, hogy lejöjjek onnan. Én meg csak fogtam a korlátot, ahogyan csak bírtam és egy tapodtat sem tudtam még araszolva sem lejönni. Megálltam a csak egy személyt átengedő szűk helyen a torony tetején,  földbegyökeredzett lábakkal és se föl, se le :-) Aztán valahogyan sikerült mégis a közös ima hatására levergődnöm. Aztán fel is építkeztünk, rohangáltam a malteres vödrökkel a létrán föl és a létrán le, egyensúlyoztam a pallón a púposra telepakolt furikokkal és csodálatos módon ,semmi tériszony . Férfiakat is megszégyenítő módon ,nagyon bírtam a kiképzést és csodával határos módon amikor mindenki egy ilyen "esemény" után csont és bőr lett,én akkor híztam 20 kg-ot ! Úgy néztem ki, mint a német súlylökő Hölgyek, volt is egy akkoriban  jónevű sportolónő ..,de elfelejtettem már sajnos a nevét..Szóval az élet elkényeztetett már akkor is, hiszen egész életemben súlyproblémákkal küszködök és a koplalás minden fajtáját már jól ismerem. Ezt játszottuk három évig, mindenféle magaslati körülmények között, egyensúlyozva az elemekkel. Ez a tériszony olyan lehet, vagy hasonló mint az alkalmi süketség, egyszer hallok, egyszer nem :-) Pár éve cseresznyét szedtem Anyukámmal és ez a fránya tériszony újra előjött. Alig bírtam lemászni egy lapos garázstetőről, ciki vagy nem ciki egy órámba tellett, és az anyukám secc-pecc lent volt kb. 80 évesen, én meg a fasorban sem hozzá képest :-) Aztán egy óra múlva nekem is sikerült lejutnom..Szóval visszatérve a tesóm kincseire, mert ezt nem hagyhatom ki, mert életem talán legnagyobb "bűntette" volt, amit akkor elkövettem. Láttam én a pad-kirándulásaim alkalmával, hogy ott van egy óriási bőrbőrönd egy vastag bőrszíjjal és egy lakattal lelakatolva. Nagyon kíváncsivá tett, vajon mi rejlik benne ! Rögtön gondoltam, hogy a tesóm titkos cuccai. Volt a szobájában is egy titkos kulcs , ami egy titkos fiókot nyitott, de én azt valamilyen módon mindig megtaláltam és lelepleződtem rögtön, nem tudtam kiélvezni leleményességemet és kíváncsiságomat. Mindig azon sportoltam, hogy azt a kulcsot előkerítsem valahonnan, mégha a föld alól is, mindent elkövettem ennek érdekében. Sherlock Holmes hozzám képest pitiáner detektív volt.  Egyszercsak a nagy ürességet találtam a fiókban, így gondoltam azok kerültek fel biztosan a padlásra , amelyek ott voltak hajdanán, tesóm a sok próbálkozásaim hatására " megtört" és más rejtekhelyet kényszerült találni. Pedig de sokat kergetett az udvaron a kíváncsiságom miatt ! :-) Legközelebbi alkalommal felvittem magammal egy óriási baltát, a legnagyobbat  a fáskamrából és addig ütöttem, vágtam, püföltem a bőröndöt, amíg ketté nem vágtam rajta a bőrszíjat a lakattal és még a bőröndben is kárt tettem, kettéhasítottam. :-) Haha..de a kincsek előkerültek ám ! Kínkeservesen megdolgoztam én azért !  Megannyi erotikus magazin, rajzok, amiket a testvérem rajzolt a neki modellt álló lányokról , persze nem akárhogyan, hanem pőrén :-) Természetesen átlapozgattam töviről-hegyire mindent  , gyönyörködtem a szép nénikben és bácsikban, csodálkoztam is a különféle "kapcsolódási rajzokon, képeken " de boldog, önfeledt és elégedett mosollyal ültem a tönkeretett bőrönd felett és a darazsak között.  Majd később beütött a ménnykű is és aggódni kezdtem, hogy most  mi is lesz vajon, milyen kemény büntetést ró ki rám a családi tanács, ha észreveszik .:-) Mert ők mindent elkövettek, eldugták előlem, ami nem kislányok kezébe való, de mégis, megcsináltam Csucsu és rettenetesen büszke voltam persze magamra, hogy előttem nem létezik akadály ! Persze megkaptam a méltó büntetésemet is, amikor ez kiderült :-) 

A versek :

A béka és a gólya

Szél fut a nádason,

békák brekegnek.

Brekeke-brekeke, 

eképp feleselnek.

Vigyázz,  jön a gólya !

Kiálltja egy béka..,

s a békát nyomban 

lenyelte a gólya.

A tavasz 

A madarak fészket raknak,

piciny fiókáik csipognak, kacagnak.

A fecskék csókolóznak,

a gyerekek a szabadban hancúroznak.

Az utakat a fű már belepte,

s reggelente harmatával meghintette.

Az egyik úton hosszú ösvény vezet,

s amott hatalmas fennsík közeleg.

Egy másik irányban feltűnik újra,

ott a legelő, s rajta a csorda.

Tehenek legelnek, s távolabb egy bika.

A tehenek szájában friss fű ropog újra ,

csak a bika nem eszik.

Kőszoborrá meredve,

gondolkodva tekint a végtelenbe. 

:-))))))))

Szóval jó lenne az a verses füzet, mennyi kincset rejtett számomra, így negyvenpár év távlatából..