Cicasorok, cicanyelv

Drága Gazdám, mit is mondhatnék neked most éppen,

nagyon- nagyon szeretlek és ragaszkodom mélyen.

De azért az mégis tiszta szégyen ,hogy nem azért vagyok 

e világon, hogy kedved szerint éljek, ahogy te azt kívánod !

Ha majd én kívánom, akkor odamegyek és összebújok Véled.

Csak győzd kivárni öntörvényű macska -énem ! 

Makacs, csacska - macska - jellememből 

nem engedek úgysem ! Talán megadjam magam ? 

Sohase ! Cudarul nézne ki , nagy lenne az ámulat !

Híre menne Macskaországban, elérne 

a macskaszégyen  és készülne a vádirat....

Csak akkor amikor én akarom, na akkor vállalom 

a kezességet, hogy bárányok módjára  ölelgess,  

simogass, és hasamat boldogan vakargatva 

a varázsszőnyegen álomországba repíthess !

De akkor se legyen ott a kutya, a farkát csóválva,

hogy féltékenységében a szájából csorogjon a nyála.

Nyávogok úgy is, ha valamit óhajtok, 

cifrázni is tudom, - a művészet nagy dolog - ;

hogy odafigyelj rám, lásd, megjöttem itt vagyok

és valamit tőled éppen most, rögtön és azonnal, 

rendíthetetlenül nagyon-nagyon-nagyon akarok !