ChocoViolette blogja
Közös dalok
Mi is vagy nekem ?
Nehéz leírni, mert
már megírták sokszor
az örök és régi "Nagyok".
Mégis én leteszem a
szelíd szívemet eléd,
hátha újat mutatok.
De először elmondom
neked én ki vagyok ..
Egy pici énekesmadár,
aki telefütyüli a világot
a te neveddel, s ha akarod
mellém szegődhetsz..,.
hogy együtt trillázuk be
közös szép énekünkkel
az erdőt és a holnapot..
Szeretet-áradás
Szeretnéd tudni honnan és
mi végről árad a szeretet ?
Semmit nem tettél ,mégis
lélegzik bennem ez az erő?
Talán halvány mosolyod,
amit néha elképzelek hogy talán
odacsalok szájad szegeltébe,
képzeletemben olyan elbűvölő..
Szeretnéd tudni honnan és
mi végről árad a szeretet ?
Semmit nem tettél ,mégis
lélegzik. A Nőből kinő egy
gyönyörű virág, hogy ontsa
végtelen szirmait . S te azt
kívánod majd, hogy e kelyhek
soha ne hulljanak le, bódítsanak
el illatukkal örökre és soha ne
legyenek az esőáztatta föld martalékai...
Lelkedben mártózom meg
Megmártózom álmaimban,
hogy éljek egy kicsit.
Édesítsem bús magányom
fojtogató kínjait.
Lelked melegsége fűti
át fagyos testemet,
hogy bénító félelmeim
között ne egymagam legyek.
Hiányzik a boldogság,
mint egy falat kenyér,
árnyéka is messze jár, de
Benned életre hívnám én.
Lángoló vágyaim
mint óceán mélysége,
égjünk el együtt, vagy
tűnjünk el a mélyben.
Gyengéden ölelj át
hűts le testeddel, hogy
sikoltó magányom
múltja tovatűnhessen .
Ha picinyke morzsáját
kaphatnám lelkednek,
lehoznám érte én
a csillagos eget.
Most lebénít hangod
hiánya, egy félbehagyott
mondat szikrát gyújt
szívemben, vágyom rá,
hogy két erős karod közt
szelíden altass el.
Hiányod fogságában,
szárnyaszegett madárként
szédülten szenvedek.
Lángra váltott érzések
Mit kellene most mondanom ,
a józanság szavát nem hallom
a szív diktál és az ész elvész,
újabb parázs és újabb vész.
A sors szava az újabb kísértés.
Éreztem már ezt az akaratot,
hallottam már ezt a szavalatot,
ezt az emésztő szenvedélyt.
Mit is mondjak Neked, már majdnem
lángolok, még egyelőre fényfüst
vagyok, egy izzó parázsdarab
miből egyszer tűz lesz majd.
Amit emberek gyújtanak akkor,
amikor elvesznek, s én elég
elveszett vagyok most nélküled.
Várlak a jelzőtűz fényében, ott leszek.
Gyere értem, mert megfagyok, s
míg meg nem találsz, te vagy a tűz
a jégen, s együtt olvadunk fel
e szép találkozás elegyében.
Átfűtöd testem majd testeddel,
bőröd illatát érezni akarom,
meztelen testünk a hold fényében
fürdik meg, s meleg takaró sem kell.
Az égő tűzben mindketten a boldog
szerelem áldott áldozatai vagyunk.
Fénysugár a Naphoz
Egy éjszaka ,egy másik újabb nap és
én itt vagyok megint az ablakod alatt,
jó reggelt kívánni ! A korai hajnal
fényében megcsillantani magam.
A Nap lábai előtt heverve,
türelmetlenül várom a ködbe
burkolózó harmatos cseppek
közül felkapva fejem, hogy felébredj !
Kicsiny fénysugárként rád szeretnék sütni,
a fagyos szívedbe kicsit beköltözni.
Hagyd, hadd sütkérezzek ott zavartalanul,
szívdobogásod úgy is kidod majd este fél hatkor.
Mert holnap is lesz új nap ám és én megint
eljönnék , szépívű szád szélére mosolyokat
rajzolnék, míg egy fárasztó nap előtt a
reggeli forró kávédat kortyolgatod.