Síró nevető szemű blogja

Múzsáim

 

Ott volt elsőként anyám ki demotivált, na jó, de motivált.

„Fiam azt szeretném, ha jobb ember lehetnél”

Persze én mindig az ellenkező irányba mentem.

Majd jöttek  szép sorban feleség, szeretők szerelmek.

Hatásukra először báró lettem fehér lovon.

Utólag kiderült nem is vagyok szőke, paripám is csak szürke.

Voltak kik égő üstökösként csapódtak belém

 nyomukat meghagyva, tengelyem megbillent.

Aztán valami megváltozott, összefutottam a női bölcsességgel

 pályám újra módosult,

 változtam.

Ha közelében vagyok szellemem forgószélként ragyog,

cserébe kacajra fakasztom őt, ha tudom.

Most már csak mezitlábas, barna, bolond herceg vagyok

ki hálásan tekint múzsáira,

 akár ilyen, vagy olyan irányba forgatott.

 

2019.03

Kabát

Egy test voltam kinek szelleme is volt.

Most egy szellem vagyok kinek teste is van.

Viselem termetem, mint egy hosszú fekete kabátot.

Mi hordja, mi a váz?

Persze jól jön ha esik, ha fúj, de napsütésben meleg,

szabad mozgásom zavarja.

Látszik rajtam ki vagyok: divatos, szakadt, jól ápolt.

Ha szellemem és lelkem viseli, szálai közé fény kerül, s könnyed repül.

Kimossa, megvarrja, leteszi, felveszi, jó gazdája.

Ha nem ők hordják, húzzák a földön, zsebeik megtelnek, nehezebb lesz.

A szövetszálak közé a félelem ősz cérnaszálai szövődnek az elmúlástól.

Tele leszek foltokkal, túl szűk, nem tetszik a színem, lóg rajtam, átszabom.

Nem bírok a kabátomban megmaradni.

Már minden arra figyel, bár csak jó lenne rám! Ettől boldog lennék.

Hirtelen elszalad mellettem a Szentlényeg és fülembe súgja: hiszen ez csak egy kabát.

Talán nem nekik kéne hordani.

Egy test voltam kinek szelleme is volt.

Most egy szellem vagyok kinek teste is van.

 

2019.02

Imádom Őket

Bocsánat férfitársaim, igen titeket is szeretlek, na de a Nők...

Ugyanabból az anyagból vannak és még is.

Tegnap táncoltam ezerrel, mindegyik más volt, de ugyanúgy szép.

Nemcsak láttam, táncközben személyiségük darabjait is érezhettem kezemmel.

Felfedeztem szemükben a rajongást, csillogást, ez nem nekem szólt

a pillanat egységét honorálta.

Hiányzik nekem az az egy,

 a tökéletes

 e közben ezer igazira leltem.

Közben kóbor kutyaként keringek, bolyongok.

Befogadnak, én hálátlan szabad kutyaként tovább állok.

Nem mindig volt ez így hosszú ideig hűségesen szolgáltam házaknál,

majd e láncos kutya elszabadult és hátrahagyta a falkát.

 (kívülről gondolván, követi inkább a farkát)

A sok találkozás ellenére rajongásom töretlen e Nemért.

Sokan gyűlölnek, megvetnek, azért jó emlékben is őriznek páran.

Persze Zeuszt nem korholja senki pedig megihletett férfit, s nőt egekben és itt e földön.

Zabolátlan vadlóként vágtázom a végtelen pusztán és közben lehull rólam az átok.

Idejével eljön Ő és szívének gyengéd szálaival befog.

Megszelídülök, magamtól  teszem fel a szemellenzőt, hogy ne lássam a többi igazit.

Ha belső késztetésre mégis kitörne e szilaj mén, tudná hozzá mindig hazatér.

S puha tenyeréből megint enném a zabot én.

 

2019.03

 

 

Mikor februárban seregszemlét tartva járkálok közöttük látom rajtuk a múltat.

Tőtáv 2 sortáv 5 szép kis ezred.

 E seregből kihulltak már páran, de a többi álja a szokolyai sarat.

Mutatják magukon a tavalyi terhek nyomait: letört ágak, szu ette sebek,

elhalt fakopács által hámozott karok, vad hajtások.

Megállok hát felgyűröm lelki ingem tiszta fehér úját,

 neki ez a regiment már rég teher.

Fogom szépítő készletem rendbe szedem véle seregem.

Vénuszi rugalmassága ellenére

 ezeréves kökény múltját nem feledvén

 tüskéivel hálálja meg munkám.

Vannak segítőim is őzek, szarvasok,

mikor meglátnak  rögtön cserben  hagynak,

 futnak tova nyargalón.

Tíz év után jöttem rá, hogy egységlátásom reagál

 nem csak önmagukban szemlélem őket,

hanem a nagy egészben.

Ők is néznek engem s várják  mikor érsz hozzám,

elismerően rázod meg kezem, szolgálatom megköszönve.

Az időm szilvavirág életű, midőn e perc el jő

 szerszámaim leteszem,

a többi munkát helyettesemre a természetre bízom.

Akik kimaradtak azoknak búcsút intek,

 ígérem velük találkozom jövőre.

 

2019.03.

Akik velem vannak és a másik oldalon is állnak

 

Isteni énem.

Ennél kicsit izgalmasabb ilyen a sárkány.

Házi, mesebeli, Szentgyörgyi.

Azt mondják, le kell győzni a szörnyeteget.

Drakot az északi égbolt őrét, a végső titkok őrzőjét?

Ha-ha földi halandóként nagy falat.

Akárhányszor levágom fejét indulataimmal újra nő és uralni akar megint.

Meg van, hát úgy mint Shrekben a Szamár, meg kell hát dumálni, barátommá tenni.

Ő túlment minden határon nemcsak magába bolondította, hanem hitveséül is tette.

Végül küldetését sikerre vitte e nem kevés + erővel.

Szép kis út: úr, ellenség, szolga, barát, szerető, feleség.

A másik felévé szelídítette e zabolátlan vad erőt.

 

2019.03.