Hű szilvafa katonáim

CSIG•  2021. július 23. 11:49  •  olvasva: 71

 

 

Mikor februárban seregszemlét tartva járkálok közöttük látom rajtuk a múltat.

Tőtáv 2 sortáv 5 szép kis ezred.

 E seregből kihulltak már páran, de a többi álja a szokolyai sarat.

Mutatják magukon a tavalyi terhek nyomait: letört ágak, szu ette sebek,

elhalt fakopács által hámozott karok, vad hajtások.

Megállok hát felgyűröm lelki ingem tiszta fehér úját,

 neki ez a regiment már rég teher.

Fogom szépítő készletem rendbe szedem véle seregem.

Vénuszi rugalmassága ellenére

 ezeréves kökény múltját nem feledvén

 tüskéivel hálálja meg munkám.

Vannak segítőim is őzek, szarvasok,

mikor meglátnak  rögtön cserben  hagynak,

 futnak tova nyargalón.

Tíz év után jöttem rá, hogy egységlátásom reagál

 nem csak önmagukban szemlélem őket,

hanem a nagy egészben.

Ők is néznek engem s várják  mikor érsz hozzám,

elismerően rázod meg kezem, szolgálatom megköszönve.

Az időm szilvavirág életű, midőn e perc el jő

 szerszámaim leteszem,

a többi munkát helyettesemre a természetre bízom.

Akik kimaradtak azoknak búcsút intek,

 ígérem velük találkozom jövőre.

 

2019.03.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

CSIG2021. július 25. 12:43

@negyvenkilenc: Igen igazad van, de nekem inkább elvesz, mert több mint, ezer fáról beszélünk és leginkább egyedül dolgozgatok benne idestova 12 éve.
Az idén eladtam, már sok volt, mert ugye sok munkával kevés pénzt keresni mindenki tud:) Minden elismerésem azoknak akik mezőgazdaságból élnek, a becsületesség határain innen, nagy szorgalom kitartás kell hozzá.

negyvenkilenc2021. július 25. 09:41

Van ami elvesz az ember életéből, van ami hozzáad. A gyümölcsöskert hozzáad, ha épp virágzik, hát akkor szinte el is tűnik az idő nyűgje. :)
Gratulálok, remek téma!

Mikijozsa2021. július 24. 14:28

a természetre bízva én is szoktam a kertemben kivárni egy kánikulát pl. ritkán locsolok