Síró nevető szemű blogja

Álom társam

 

Ezeréves női álom

a párom hol találom?

 

Hol vagy gyere már haza!

Pénzed, vessződ tartsd idehaza!

 

Gyereket annyit, amennyit én szeretnék,

lengjenek körül macsók és konyhatündérkék.

 

Külvilágban legyél harcos, bátor

intézz el mindent, s mindenkit, mint egy terminátor.

 

Belvilágban legyél laza

komfortos és hadiárva.

 

Miképp otthon megpihennél,

foglalkozz gyerekkel,házzal mielőtt lefeküdnél.

 

Vegyél rózsaszín inget!

Te az irodában tartod a szíved?

 

Paradicsom óta vágyom

a férjem mellettem álljon!

 

 

Nyakörv, futólánc a porban, borban

ő meg talán csak a boltban?

 

Vagy a kocsmában őrjöngtetik?

Kezét-lábát törvényei gúzsba kötik.

 

Reménytelen másik oldal,

a hűség nyomtalan álom.

 

Sebaj, ezeréves női álom

megalkotom  majd, az új jogszabályom.

 

2019-04-19

 

„Ez a vers a derék mintaférjek tiszteletének zengésére született

 és kevés azon nőnek, ki ilyet találhatott.

Meg azért is, hogy én ilyen nem lehetek, bocsánatom így nyerhetem.

 Minden iróniám beletéve.”

Költészet a kenyerem

lírám a levesem

drámám a rámám.

 

Felrakom a rácsot

erre teszek bográcsot.

Remélem nem csak én,

 de más is eltelik  vele.

 

Odaég az elégiám

Jambusom a nagy húsom

szonettem a sólettem.

 

Fogyaszthatatlanok a rímek

nyersek a versek

főni még otthagyom

hátha ettől jómagam megpuhulok.

 

2019-04-11

Száraz, hámló bőr

 a szikes, agyagos talaj berepedezve vár

egyre csak zsugorodik,

 hiányzik belőle az egyetlen anyag,

ami  tágulni, alakot felvenni bír.

 

Már a hajnalokból is hiányzik az Isteni harmat fátyol,

 mely ilyenkor ködszerűen ereszkedik, s mindent megérintve  élővé ez varázsol.

 

Hiába a tavaszi, termékeny türelmetlen őrület

a sok virág,

 a levegőben szálló színes por

e hiányzó molekula nélkül, mint esküvőn faképnél hagyott menyasszony

minden sárgulva hull alá.

 

Éjjel felkelek nyelvem szájpadlásomhoz tapadva

talán bennem is fogytán eme ősi minőség?

 

Ebben a várakozó nagy csendben,

 akár a szeretet

úgy látogatott meg ez a nagy erő.

Először ismerős hangját hallottam persze nem a hegedűsét a háztetőn

sokkal inkább ezernyi dobosét,

 ahogy a hőn áhított tavaszi zápor játszotta hangosan

szeszélyes kiszámíthatatlan ritmusát.

Hullámokban érkezett

újra és újra

 vad, mámoros éjszakai ölelésként,

melyben minden megtermékenyült.

Vágyam kielégülésével kiegészülve

világomban az elemek egyensúlya helyreállt.

                                                       

Hála az esőért  

 

„ egy hegytetőn lakom , nagy itt a csend,

de víz sajnos nincs idefent,

felhőket vadászom, s amit az ég cseppent

azt örömmel összegyűjtöm  idelent.

Sokszor hónapokig nincs juttatás

egy normális ember ilyenkor kutat ás.

Ilyenkor esőtáncom járom,

hogy hozzám jusson havi apanázsom.

Az én nagy boldogságom,

mikor megkapom,

égi áldással gazdálkodhatom.

S ha jól beosztom, következő zuhéig jól vagyok.

Így született ez a hála ének,

hogy a Jóisten tenyerén élek.

 

2019. 04. 07.

Senki vagyok és szabad

 

Lövök lóról, ettől lovas íjász lennék?

Nevelek gyerekeket, nem vagyok hétköznapi apa. Elváltam.

Mozdulok egy térben másokkal, mégsem érzem magam táncosnak.

Nézem az égitesteket, keresem járásukban a tágabb értelmet,

 ettől még nem vezércsillagom.

Írok verseket. Magam örömére, kötetlen rendben.

Szerelmes vagyok az egész létbe, s nincs egy igaz szerelmem.

Egyedül élek, még is teljes terjedelemben.

Polifóm szablyával játszom gyerekekkel, vér, harc nélkül

mégsem tekintek önképemre harcosként.

Egyszerre vagyok semmi és minden,

ha meghatározom magam köt a protokoll,

kimeredve önazonos életképeim keretében.

 

 2019.04.

„keresem az utam, száguldok,

s közben nem mozdulok"

Tánc egy lóval

Elkapom fehér derekát és felpattanok rá.

Felül vagyok,

 az erő viszont nála van.

Irányítom őt,

 ő reagál, de néha elragad.

Száguldunk, az erő egy része csak az enyém,

 a többit adja önként.

Vezetem,

mozgását derekammal én kísérem.

Érdekes kettősség vezetve-követem.

Saját erőmhöz 400kg húst kapok,

 melyet átitatja szellemem,

hónom alá nyúl,s földről ég felé emel.

Ebből a társulásból, mit profitál?

 Írja meg ő.

Mit kap cserébe?

Szabad létére évezredek óta szolgálja az emberiséget,

mely, szolgálatért legtöbbször életével  fizetett.

 

A tánc végén egymás kezét elengedve a mező szélénél

elbúcsúzunk egymástól a következő alkalmat keresve a reszkető látóhatáron.

 

2019.04