Szilveszteri kívánság - Monológ (2010.jan.01.)

... Leültem a bejáratiajtó elé...

Kinéztem rajta, de te nem jöttél.

az utca elejét fürkésztem,
s elkezdtem gondolkodni.

Miért ültem ide? Őrült vagyok?

Vártalak, vártalak... Mióta anyámék lerakták a fejüket az ajtó előtt ülök.

Hol lehetsz?

Miért ülök itt?

Tudom, hogy nem jöhetsz erre, de mégis itt ülök az ajtóban.

Nem vagyok normális. Mit keresek itt?

De nem válaszoltál arra amit írtam. Már 4 órája nem válaszolsz.

...Ne!.. Ez mi? Könnyek... Ne! Erősnek kell lennem! Mindig erős vagyok!

Mostmár mindegy... Anyámék alszanak.. nem fognak róla tudni... Hiányzol!

Talán ha lecsukom a szeme, akkor valahogy idekeveredsz és letörlöd a könnyeim.

Nem.. ez se normális.. mit várok? a lehetelent? 

Nem hiszem el! Ez nem lehet! Ezt nem bírom ki. Hisz alig egy hete tudom, hogy Te is szeretsz engem.

Miért nem bírom ki?

Nemsokára együtt leszünk. De addig is.  

...Nem alszom 4 napja normálisan, s most a Szilveszterem is érdekes lett...

Azt hittem fogok aludni,  de... nem. Ébren vagyok mióta tegnap felkeltem.

Nem válaszolsz msn-en. Miért?

El se köszöntél. Vagy talán mégis, de ez a program már megint nem küldte el az üzeneted?!

Nem baj... Mostmár itt várok. Nem tudok ezzel mit kezdeni.

És most itt ülök az ajtóban, s azt lesem hátha a házunk felékever a sors...

De Te kinn vagy Ausztriában. Miért ülök itt?

Inkább kimegyek... Habár még sötét van... Lehet, hogy akkor jönni fogsz?

Nem!   Nincs értelme ilyen agyatlan dolgokon gondolkozni. Miért is jönnél ide?

Szeretlek!

Mit csinálok én idekinn? Reszket minden tagom.   Esik az eső... Jól esik ahogy lehűti könnyeimtől felforrt arcom.

Csak Anyáék meg ne lássák mikor felébrednek...

hmm.. inkább be kéne menni...

Hátha írtál...