Monológ - 2010. április 1. (nem tréfa!)

CriticalGirl•  2010. május 9. 13:54

A barátaim itt hagytak... Már mindenki alszik. Csak Ő meg Én nem.

 

A szívem zakatol, az arcom forr, a gyomrom görcsben áll... Nem tudok mit tenni. A sírás környékez. Nem írhatok Rá... Már túl feltűnő vagyok. Valószínű nem tetszem Neki. Hát el kéne felejtenem. Nem akarom! Emlékezni akarok Rá! Emlékezni erre az érzésre! Tudom,hogy most másba úgyse tudok beleszeretni. Fáj viszont most ez az érzés. 

Miért is írom ezt most ide le?
A barátaim itt hagytak. Már senki sincs fenn. Csak Ő és Én.

A könnyeim már kaparják szemem falait. Én az Ő oldalát nézem... csak hogy arcát láthassam. Nagyon fáj látni. Néha verset olvasok, néha Őt nézem, néha mosolygok egyet, hogy ne tűnjön fel a családomnak mi megy végbe bennem... Félek egyedül. Nem tudok magammal mit kezdeni. A szerelmet nem lehet kiűzni a szívből.

A barátaim itt hagytak. Már senki sincs itt. Csak Ő, s tán Én.

De nem beszélek Vele. Félek Ráírni. Már talán tudja mit érzek iránta. Félek, hogy mi lesz ha tudatosul Benne ez a tény. Barátja akarok maradni. AKAROK! Ezt már nem is csak szeretném... Akarom! Őt akarom! Senki mást. Borzasztóan érzem magam ettől. Egyedül érzem magam.

A barátaim itt hagytak. Nem léteznek mára már. Csak Ő vagy Én.

Nem lehet olyan, hogy Mi. Nem mondhatom ezt én, mert én máshogy gondolom ezt. Ő csak barátnak tart. Fáj ez. Főképp azért fáj, mert ez számomra tény. Egy oylan tény, amivel velem játszik.Ő legalább velem is foglalkozik.

A barátaim itt hagytak. Senki sincs egyedül. Csak Ő és csak Én.

Nem merek Rá írni. Bár Ő tán beszélne velem. De Ő sem ír rám. A szívem megfájdult. Mert játszik vele. Tudtommal ˝nem akarja összetöni szívem˝ , s most mégis játszik vele. Ha megtudom nem tetszem Neki az EGYSZER fáj. Most, hogy már játszik vele EGYFOLYTÁBAN fáj.

A barátaim itt hagytak.
Nem féltenek, nem nyaggatnak.
˝nem érdekel már ha félsz˝.
Ki van itt? Már csak Ő?Nem. Én!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582010. május 9. 16:10

:(