Monológjaim

Olyan furcsa.

Egyedül igazán csak a családomban érzem magam.

Igen.

Ők nem értenek meg. Ő knem hallgatnak meg. Ők tezsnek úgy mintha érdekelné Őket, de sosem figyelnek.

Igen.

Ez az én családom. Kívülről idilli. Belülről pokol. Nem mitnha meghallgatni a másikat semmiség lenne... Ezt én tuodm a legjobban. Ha anya ideges én hallgatom meg, engem tép szét a szvaival, sért vérig, és közben nem tud róla. aztán, amikor vmi nem tetszik Neki negem b*sz le. 

Hát igen.