Bugattika blogja
Temetés
Bim-bamm bim-bamm
Ismét szól egy lélekharang
Kinek szólhat ez a harang?
Valahol ma ismét csend van
Gyermek hang szól
Mama hol van?
Látni akarom!
Bim-bamm bim-bamm
Ismét ő szól
Ne bújj el, ne menj el!
De zárva van fedele
Eresztik már lefele
Bim-bamm bim-bamm
Kilopnálak, még ma éjjel!
A lovak így nyerítenek
Vidd haza, vidd haza!
Könnyezik bánatom
Kendőzött az arcom
Bim-bamm bim-bamm
Én még szeretlek, mama!
De hiába szólok?
Ébredj, papa, ébredj!
Ugye ez csak álom ?
Papa, én úgy félek!
Álom törő
Lassan, minden kiderül
ha nem lopják szét a múltunk!
Most nincs őszintébb jelenünk
csak akadályok vagyunk?
Szólnánk itt, de csak kérdezni szabad
csak a smúz kultúra működik!
Nem baj, ha egy szó fenn akad
és megint garázdálkodik?
Álmodnánk csillagos éjjelen
író és olvasó találkozót!
Üdén ébredve reggel
ismét dicsérnénk egy boldog földlakót?
Rögös út
Depressziód után vár-e bizalomÉrezted nagyon, hogy milyen a fájdalomVár-e szebb élet, ami nem is könnyűFelnőtté válni, nem is olyen szörnyű
Más ember lettél, család szeretőNem is várhat rád egy teli temetőCsak tudnád mit tenne édes IstenedKezébe is adnád a nehéz életed
Érzékeny ponton
Sűrűn léptünk előre, majd el, a marhalegelőre
okosan futunk fel
a számozott idő után kendőzetlenül sután
ahol minden érdekel
Sorokba állunk újra és bújva mint a tengeren túlra
a hajónk látszólag üres
most még álmokat hordoz a búfelejtő borhoz
igaz az ígérete tüzes
Amíg révedezünk és várunk a telünk is ránk un
ma fagyos széllel vár
mert idusa közeleg és hatalmas tömeg zúg
ami hatalomnak fáj
Ó hazám ne verj de suhogva tedd ha fájsz
mert átkok ölelhetnek
és sajgó porcikánknak így nincs hova tovább
keresztünk leszögeztetett
Hangtalan hegedűs
Egyedül egy koldus hegedül
Az öreg hegedűt karcosra húzva
Nótábakezd és szívem megenyhül
A kopott bankómat vonójába dugja
Szép de szomorúbb dallal búsul
Ettől még a hideg is majd kiráz
Itt állok elötte és hallgatok szótlanul
Hamis csend lett senki nem magyaráz
Éjszakák s nappalok dermesztő hidegek
Öreg teste kihűlt s lassan megfagyott
Még fedélsem volt soha a feje felett
Ő egy hegedűt egy vonót elhagyott
Tán kevés az adakozó ember?
Ma mindenki másra mutogat?
Nem látják értelmét ennek?
Feleletet itt senki soha nem ad!
( Egy megfagyott ember emlékére)