Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Néha sírj velem
Bugatti350• 2018. január 16. 11:36
Könnyezik a szemünk, amíg emlékezünk
Egyszer véget ér az élet, nincs tovább
Bolondos lelkünkkel mindent elfelejtünk?
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!
Mondd, a szíved mélyén van-e, ami éget?
Meddig gyűlölsz engem, hogy most megbocsáss?!
Mást nem is kérdezek, mert ismerlek téged,
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!
Nem fogok változni senkinek kedvéért,
Messzire költözöm, ahol minden rám vár,
Boldogan szítom ott szívemnek melegét,
Néha sírsz velem, ha betelt a pohár?
Bugatti3502018. január 24. 16:38
...látom ezt a két :) :) -jelet
nos, akkor nem hiszek Neked ! .')
koboldka..2018. január 24. 15:05
Ne is mondd! Én mindig sírok :) :)
Bugatti3502018. január 24. 14:50
Köszönlek, kedves Virág! Szavaid után, egy vigasztaló ölelésemmel segíthetek? !
Törölt tag2018. január 24. 09:04
Törölt hozzászólás.
Bugatti3502018. január 18. 13:51
Kedves Mária!
Köszönöm az olvasásod és a szavaidat is ! :) Ölelésem! :)
Bugatti3502018. január 18. 13:49
Kedves Yoli ! ez a yó, Tőled, egy dicsérettel is felért! Ölellek ! :)
Bugatti3502018. január 18. 13:48
Köszönlek, kedves Erika! Nem sírok, csak verselek ! :) Ölelésem!
Bugatti3502018. január 18. 13:47
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy olvasásoddal megtiszteltél ! :) Ölelésem ! :)
Szeretettel.
István
Törölt tag2018. január 17. 21:19
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2018. január 17. 20:51
Ez yó lett. :)
BakosErika2018. január 17. 12:58
Kell sírni néha, megnyugszik a lélek.
Remek verset írtál, kedves István.
MKKlara2018. január 17. 11:52
mosolygósat kivánok! :)
Bugatti3502018. január 17. 11:07
Köszönöm a véleményedet, Feri !
Különböző érzések, nem mindenkinél azonos történéseeket váltanak ki ! :) Sírni, ráérünk...
Bugatti3502018. január 17. 11:05
Köszönöm a javaslatot, kedves Nóra! Nem élek vele ha nem baj, mert így is elég keservesen sózottak a mindennapok!
Bugatti3502018. január 17. 11:02
Köszönöm szavaidat, kedves Gábor!
Valóban nem kell sírni... ismerek olyan embert, aki nevet a temetésen is, persze már régen nem is jár ki, mert furcsa is volna a történések közepette...:(
Bugatti3502018. január 17. 10:58
skarydeinni,?! nos, egyszer biztosan ihatunk, de csak idő kérdése...mindhalálig! :))
Bugatti3502018. január 17. 10:56
Kedves Zsolt!
Köszönöm szépen, a gratulációdat! :)
Bugatti3502018. január 17. 10:55
Kedves Erzsi !
Köszönöm szépen a véleményed! :)
Bugatti3502018. január 17. 10:54
Köszönöm szépen, kedves Zsanna ! :)
Bugatti3502018. január 17. 10:53
Köszönöm a szavaidat, Miklós! Gyere máskor is, ha van rá(m) időd! :)
Bugatti3502018. január 17. 10:51
Kedves Róza!
Köszönöm szépen ezt az őszinteséget és hasonló véleménnyel vagyok én is, az írásaidnál... Néha sikerül így egy-egy versnél átadnom valamit... ha van rá "vevő" !:) Egyébként, azok a versek, amelyeket személyesnek sorolok, azok valóban privátnak is olvashatók... A gondolatokként jelöltek, egy elképzelést takarnak, amivel próbálkozom megismertetni a dolgoknak alakulását... Ölelésem!
Pflugerfefi2018. január 16. 21:29
Még nem sírok veled, de lehet , hogy fogok!
Érzelmes sorok, lélekből fakadtak!
Gáborral ellentétben én tudok sírni!
Eleonora2018. január 16. 21:08
Könnyekkel telt pohár, már csepptől is csordulhat, le kell inni belőle...
merleg662018. január 16. 20:48
Kedves István! Én nem sírok veled, mert soha sem sírok...pedig annyiszor betelt már a pohár...amiért sírnom kellett az már magam mögött van...magamért meg nem érdemes, bár volna rá ok, másokért... talán majd egyszer...hiszen három barátom rákkal küzd... titkon azt remélem túlélik... De a versed remek...Nagy szeretettel gratulálok remek soraidhoz!
skary2018. január 16. 17:28
sírni nem..de inni :)
R3ventlov2018. január 16. 17:27
Nagyon szép, gratulálok István!
Doli-Erzsi2018. január 16. 16:05
Megható, csodás vers!
Törölt tag2018. január 16. 14:54
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2018. január 16. 14:39
Kedves István, nagyon megható a versed, nagyon emberséges, gratulálok, remek
Rozella2018. január 16. 13:39
Igen, mindent ki kell mondani előbb-utóbb... és meg kell bocsátani, ha van kinek és van mit... Ha szóval nem megy, akkor könnyekkel... Nagyon szép lett! Azt szertem a verseidben, hogy nem ál-problémákat kreálsz... Annyira valósak és hitelesek, érzem a gondolatok mögött az Embert... Ölelésem!