Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Múltamért
Bugatti350• 2017. február 14. 13:43
Lerágott az idő gyenge fohásszal,
A múltat citálja néha idebent,
Nem látom értelmét, hiába szólnék,
Érthetetlen hangján hamisan üzen.
Lerombolt falaim végleg elkotorja,
Lidérces álmait mindig megkapom,
Kedvetlenül kutatom a múltját,
Sóvárogjon érte silány holnapom.
Tévutat járok, tudom jól, hasztalan,
Temérdek sóhaj szakadhat reám,
Lidércek koldulnák a való-világom,
Velük fogyasztanám esti zöld teám.
Homályba bújik künn a lámpaoszlop,
Esengőn szitál a késő esti lepel,
Alatta egy kivert kutya alszik,
Őt marja a föld, már nem szaladhat el.
Feledés-ezüst a felhőknek színe, hogy
Mások is lássák e szép varázslatot,
Velem tovarepült emlékeink bűne,
Én üszkös hamuként parázslok ott.
Bugatti3502017. február 19. 10:34
Kedves Ametisz!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat!:)
Ölelésem!:)
István
Ametisz2017. február 18. 20:39
Megérintően mély sorok egy nagyon jóóó versben.
A cím lényege: ...igen, a múltban élni a legrosszabb amit az ember önmagával tehet...
Kívánom a legszebbeket itt a mostban...szeretetteljes ölelésem István
Bugatti3502017. február 18. 06:19
Kedves Andrea !
Nagyon köszönöm az idézetet és a véleményed!
Ölelésem! :)
István
Andicsek2017. február 17. 06:26
" Homályba bújik künn a lámpaoszlop,
Esengőn szitál a késő esti lepel, "
" Feledés-ezüst a felhőknek színe, hogy
Mások is lássák e szép varázslatot, "
Meghatóan szép verset alkottál kedves István!
Barátsággal és szeretettel : andi
Bugatti3502017. február 15. 13:38
Köszönöm, kedves Steel a szavaidat ! :)
Steel2017. február 15. 12:29
Gyönyörű vers. Az utolsó két versszak korona rajta. Átérezni a képeket, a lelked rezdüléseit.
Bugatti3502017. február 15. 11:11
Kedves Róza!
"ne hagyd kihúnyni a tüzet,
a százszor szétrugottat,
szítsd a parazsat, nélküled
föl többé nem loboghat"
Jókat írsz! Szeretek hozzád jönni! :) Nagyon örülök és hidd el, igyekszem, de a jótól, távol állok!:(
Ölelésem ! :)
Bugatti3502017. február 15. 11:08
Köszönöm a véleményed és a versemre szánt időd, Gábor! :)
Bugatti3502017. február 15. 11:07
Kedves Marika!
Minden re... ! Talán, remélhetek... ! :((
Ölelésem ! .)
Bugatti3502017. február 15. 11:04
Köszönöm az olvasásod és az idézeted ! :)
Kedves Nóra! Vannak pillanatok, amelyek így támadnak...! :(
Ölelésem! :)
Bugatti3502017. február 15. 11:02
aha! Amúgy, megkösziskary !
Bugatti3502017. február 15. 11:01
...remélem, kedves Kinga ! Köszönöm az olvasásod! :)
Ölelésem!
Bugatti3502017. február 15. 11:00
:) Köszönöm a figyelmed, Feri ! :) Bizonyára, nem vagyok egyedüli, ezzel a gonddal... :( -:)
Rozella2017. február 14. 23:55
Remek a versed! Különösen megfogott az utolsó két szakasz. Néha nyomasztó tud lenni, de nem annyira a múlt, inkább a jelen és a jövő.., de mégis:
"ne hagyd kihúnyni a tüzet,
a százszor szétrugottat,
szítsd a parazsat, nélküled
föl többé nem loboghat"
Jókat írsz! Szeretek hozzád jönni! :)
merleg662017. február 14. 21:49
Igazi merengős vers....nekem nagyon átjött! Gratulálok!
csillogo2017. február 14. 19:20
Nagyon tépelődős, remélem azért veled minden rendben kedves István... még parázslasz - az jó - a múltat temetni szokták!
Eleonora2017. február 14. 19:08
"Érthetetlen hangján hamisan üzen."
hol ellentmondás van, ott még tenni kell
Tetszett elgondolkodtató versed
skary2017. február 14. 19:00
aha..amúgy jólett .)
Kicsikinga2017. február 14. 17:46
Minden sorod, sokat mond!
Pflugerfefi2017. február 14. 15:15
Nagyszerű! El lehet merengeni rajta...... gratulálok! Tetszett.