Bugatti350 blogja
VersAmikor eljön
Oly sok év távlata nem mossa tisztára létemet,
mert minden kényszere, mélyebbre eltemet.
A kijelölt helyen.
A gyanú árnyékát is magára hagyom,
ott, ahol ti, nyitott szemmel jártok.
Érezve ízét és súlyát a szónak,
ami leírva is biztatón súgja
Szeretlek.
Reményfutam
Sötét az ég, a bársonya sötétlik
erre vártunk itt kétszer ezer évig
Vágyam vár, de boldogságot remél
a hazám egy siralomházzal felér
Nálad a semmi is szép mert létezel
nem jut el a szavam, bár itt vagy oly közel
Pedig hajlik a kérdésre és csak neked felel
mint egy zászló úgy leng, ha viharral perel
Plátói ez a szerelem és meghitt tagadás
egy jó ízű és beképzelt rohanás
Nézd a tavaszt, ott szalad a fű alatt
színes és fehér virágot bont a ravasz
most minden összetört
A szeretett szép ajándék fájó amulett
Megidézett szerelem
Oly jó volna szólni hozzád
S nem motyogni, ajtóban
Hozzád érni, arcod látván
Szemed nézni titokban
Szorítanám a derekad
S megkérdezném halkan tőled
Merre jártál, hol nem voltam
Gondoltál a szerelmünkre?
Sokan látták, s mondták,- De kár
Várni rád az ablakban
Számolgattam, hány éve már?
Negyvenhét év, szép lassan
Könnyem között, kíváncsiság
Csak néztem egy fényképet
Te voltál-e, vagy az anyám,
Tán, megbújó emlékek?