Bugatti350 blogja

Ha csúnya arcom látnád meg ne ijedjél
Kergess el mint rút sárkányt
az átkod elkísér
Betört a nyár örök a vágy
Boldogság jár
 egy unoka tán
mert egyszer minden véget ér
A szeretet éltet
ha elfárad az éj
Csorba éjszakák elúszott hajón
suhannak csodák
 és minden mi volt
A búcsúd is mindig igazán nehéz
Egy kései álmom is
 könnyektől fehér

Könnyezik a szemünk, amíg emlékezünk 
Egyszer véget ér az élet,  nincs tovább
Bolondos lelkünkkel mindent elfelejtünk?
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Mondd, a szíved mélyén van-e, ami éget?
Meddig gyűlölsz engem, hogy most megbocsáss?!
Mást nem is kérdezek, mert ismerlek téged,
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Nem fogok változni senkinek kedvéért,
Messzire költözöm, ahol minden rám vár,
Boldogan szítom ott szívemnek melegét,
Néha sírsz velem, ha betelt a pohár?

A lelkem középút érzem 
gyúlékony szívvel vérzik el 
Óhaj és sóhaj kényszere óvatos 
mert hívó szavam újra visszahoz

"ám várható a kemény szembenézés 
s futkároz ide-oda a fekete kétség: 
eltékozolt kincsek, - és csak egy lépés 
a helyes... Hajózni nehezebb, de szépség"

Amíg a fények lágyan elértek

emlékünk élt és virult

Kikötőkbe futhatott serényen

és lék nélkül simult

Rozellával "vitorlázva" :)l

Szívemben kopog a csend

„Kettőnk életét a sors szétzúzta,” 
Nyár este volt pacsirta szólt a fán 
Minden dalát a bánata súgta 
Ő pedig csacsogta, így jobb a magány

Szökik a kedves napfényes felhő 
Hold sarlójával szelte szét a nedvét 
Az esti csillag most is nagyra nőtt 
Neki a Hold fény, nem szegte el kedvét

Segíthet rajtam egy igazi költő 
Szonettet írna jót és remeket 
Színes lehetne minden sötét felhő

Javíthatna minden kép zugában 
A verssel szólt szám kérdésnek valót 
"zakatol a szívem, érzem, felrobban"

zsuzsa0302  kérésére íródott