Bugatti350 blogja

Blúz alatti párnák hegyén

Olyan jó hogy nevetek  és
csoroghat a könnyem  
szipoghatok orrommal mert
zsebkendőm az nincsen csak öt
éves voltam és szaladtam a kertben, még
nyár volt és napfény  és rigó ült a fűben
egyszer anyám  rám szólt  - hé te rosszaság,
állj csak meg, szép csendben 
hallod azt a rigót ő rám fütyül már régen
talán érzi ő is, közel járó  végem
hallgasd azt a rigót és most szépen
kérlek, soha ne ijeszd el, soha őt mellőlem-
valóban megálltam és
szavára figyeltem
a rigója fütyült  talán most utolsót
én törölgettem könnyem
anyám még boldog volt

Lerágott az idő gyenge fohásszal,
A múltat citálja néha idebent,
Nem látom értelmét, hiába szólnék,
Érthetetlen nyelvén hamisan üzent.

Lerombolt falaim végleg elkotorja,
Lidérces álmait mindig megkapom,
Kedvetlenül kutatom a múltját,
Sóvárogjon érte silány holnapom.

Tévutat járok, tudom jól, hasztalan,
Temérdek sóhaj szakadhat reám,
Lidércek koldulnák a való-világom,
Velük fogyasztanám esti zöld teám.

Homályba bújik künn a lámpaoszlop,
Esengőn szitál a késő esti lepel,
Alatta egy kivert kutya alszik,
Őt marja a föld, már nem szaladhat el.

Feledés-ezüst a felhőknek színe, hogy
Mások is lássák e szép varázslatot,
Velem tovarepült emlékeink bűne,
Én üszkös hamuként parázslok ott.

Amikor a mesénél ott tartottam, hogy üveg koporsóba tették,  az unokám rákérdezett, hogy "Miért és hogyan került az üveges borsóba ? "   Itt aztán a cérna és a bú is elszakadt! :))    Szép napos hétvégét kívánok, kedves olvasóimnak !  :)István

Valamit elkezdek és tudom hogy nincs vége

 majd' minden félét belevések félve
amikor tolongó gondolatom szállhat
az eddig eltaposott sárguló világnak
hihetetlen hangzó és zöngétlen szólamokkal
bírkózik tudatom rögös útálattal 
mert nem érti senki a küzdelmem zaját
egy ismerős érzés kiárul egy hazát
szívemnek mélyén már nem hasíthat penge
ott minden a helyén és aktívabban gyenge
majd erőre kapok és kérhetek  szebb jövőt
mert érdekel és várom a karácsonyfám előtt