Bugatti350 blogja

Ébredni kell, ha csak a szél ölel
Már nem ugrálok, most engem figyel
Énbennem lapul a legszebb álma
Mondd csak, téged  hogyan látna
Láthatná tisztábban  holnapod 

Kandallónál ült a két jó barát

Kezükben tartva a boros kupát
Csibuk pipával füstöl egyikük
 Sűrű pipafüst szövődik mindenütt
A tányér előttük, rég óta üres
Hamarán elfogyott a cibere leves
Hívogatta őket az üveges ó bor
Reábólintottak, ők tudták mit, mikor
Beszélgetés közben fogyott az ital
 Lám, kisvártatva szólt egy régi dal
"Csak a leszerelő kiskönyvemet várom"   Lagzi Lajcsi - Ez a vonat most van indulóban
"Túl a távoli hómezőn"...- még hallom     Messze távoli hómezőn
A kandalló tüze is melengeti őket
A bornak édes íze, lassabban feledtet
Odakünn, gyéren világlik a hajnal
 A háznak asszonya, már elaludt a dallal

Találkozzunk már lazábban,

még ebben a kis hazában,
hol uram-bátyám történelem,
nem a miénk, nem is lehet?

Édes élet, dús földeken?
Epét is lát, amíg terem!
Örökségünk élő halott!
Bakot lőttünk, ám de, nagyot!

A tehetség, ügyesség, szorgalom!
Csak az igazságkeresés, borzalom
Mennyi milliomos épít birodalmat
Kacér bizalommal mégis kirabolhat
Lop a villalakó és lophat a zsiványa
Mindenki cincog ha ügyész a  barátja

Kikötőben  a vágy, s kósza szél barátja 
Suttog is valamit, akár szép kabátja


Egy szívverés  leáll, elhalkul azonnal
Súlyos könnyeivel jár rajta a hajnal


Úgy zajlik az élet, mint jég, ott a Dunán
Zajaival vár még, egy egész délután

Sűrűn léptünk előre a marhalegelőre
okosan futunk fel
 a számozott idő után
kendőzetlen sután
ahol minden érdekel

Sorbaállunk újra mint tengeren túlra
a hajó még üres
most álmokat hordoz
a búfelejtő borhoz
igaz ígérete tüzes

Amíg révedezünk várunk az igazi tél ránk unt
a tavaszi szél vár
ünnepnap közeleg
hatalmas a tömeg
a hatalomnak is fáj

Az ám hazám ha versz susogva tedd ha mersz
ha átok megöleli
minden sajgó porcikánk
már nincs hova tovább
keresztünk leszögezik