Bugatti350 blogja

Gondolatok
Bugatti350•  2020. október 27. 18:45

Korlátok


Írom a verset fárasztó szavakkal

de rátérdel az idő zavaros panasszal

Törvénye elbújó, súgnám hogy  saláta

Akiért nem  szól, az vegye magára


Megoldás a mantra mert ő csak ugatja

Játszótéren volna lényege kutatva

Fojtogat a hazugság és sunyi a pokla

Kell is meg nem is a valóságuk sokkja


Utolsó betüim példásan fontosan

Megadják a választ egyszerűn pontosan

Senki ne keressen követett sorsokat

Ma mindenki tagad és hűvösen bólogat


Bródy János - Ezek ugyanazok

Bugatti350•  2020. október 16. 15:10

Hiány

Valahol parazsat érzek
s reményt mi nem éget
szénszálas izzóként
tenyérnyi léket
a homályos utcán.


Az ablakok kurtán
fehérek és  némán
intenek le rám
a falakon belül
a köszönés sem ül.


Csak egy hang köszörül
ami új örömöt szül
a konyhaasztal billeg
a ráncos köveken
zsírpacni terjed


Akár egy kővirág
Oly' kemény a világ

egy kórházon belül

A visszhang is feleletre vár?

Ma fájón messze még a válasz!

Bugatti350•  2020. október 13. 08:18

Ne gyötörjön

Mondd hogy nem átverés
ha megáll a józan ész
egy igaz vallomáson
mert ott az állomáson
zavaros világ várt
s az órák mást mutattak
a futó sínek fölött
ha szíved nem költözött
kérlek ne sírj
Mondd most miért nevetsz
miközben könnyezek
és elönt a szeretet
valami varázslata
és duplább a csoda
de amit én magam sem értek
hogy miként törnek elő a könnyek
hogyan szólít hazám hívó szava
te itt vagy otthon mint idegen
gyere haza

Bugatti350•  2020. szeptember 28. 08:43

Röpke gondolat...

Amikor ott fenn

fejreáll a rend

láthatná a trend

ki botlik el lenn

ha jön egy új világ


Szótlanul szél vár s

szerintem szót szitál

szikrázó szemekkel

szórja a szemekbe

szigorún szabályát



Bugatti350•  2020. február 2. 18:50

Időképek

Minden ami volt, az feszültség is egyben
 a félig erősáram bizsergetőn rebben
úgy mint az álmom, míg vele hintázom
és rángatom magam, egy rugós, rom ágyon

Hajnaltól reggelig tarthat az ébredés
amit e fényes Nap, sokadszor produkál
kocsmának küszöbén kéklik a zöld penész
nem törli senki még, mert virít  telt pohár

Sétatér a múlt, bár nem törődünk vele
elszakadt egy húr, már zenével  sincs tele
bűzlik itt a jelen és a nem felejtés
valóság nyomában megállt a józan ész