Kerepesi út emlékek
Kiss Feri Barátomnak
Az acélos üzem minden volt tagjának.
Már megfakulnak az emlékek.
Benzingőz, korom, nyers gumi szaga.
Egykoron mind-mind belénk égtek,
mint Fradi pályán, május elsejék hangulata.
Sokszor nehéz, de boldog évek,
vissza hozni, tudjuk már nem lehet!
Mégis Barátom, én arra kérlek,
lelkedben maradjon örökre meg,
az emlékezet!
2017.11.20.
Gumi gyártók (emlékek)
Szinte illatát érzem,
maró szagát a radiálnak,mit oldott hármas vágógépen, párolgó benzin, rég kihült a késmelegítő, meleg-kés fiókban pihen.Talán már az épület sem áll, a százlábú híd tövében?Letűnt egy korszak, már vissza nem jő azt hiszem.Jó rátok emlékezni,feledni nehezen lehet.Hiszen ott küzdöttünk együtt,hosszú éveket!2017.10.20.
Ima a céghez
Arra kérlek téged
Michelin! Te hatalmas!Mivel így az élet pénz nélkül unalmas,mielőtt még halok szomjan, na meg éhen,küld el a számlámra most a fizetésem.Legyen végre vége,a sóher napoknak,mert a fűszeresnél hitelt,már nem adnak.Minden kis kocsmában, oly' kevés a vendég!/Ha nem telik sörre, nem vagy kedves vendég!/
Mert ha be nem térek? Éhen hal a pultos!Oly' sokat ül seggén, hogy már hulla foltos!Szüntesd meg hát kérlek, e nagy szegénységet!Hadd kívánjak vodka mellett, Vidám Boldog Évet!
2015.01.05.
Emlékek
Mikor az utolsó fény is
kihunyt a gyárban,
már mindenki,
könnyet ejtve elköszönt,
a kisboltnál, egy
keserű búcsú pohárra,
minden Barát,
képzeletben összejön.
Fogadkozunk,
majd hívjuk egymást,
mégis túl hosszú
évek telnek el,
mire pár régi jó kollégád,
egy hívásodra felfigyel.
Így volt ez mindig, hisz'
az élet messzire sodor,
az ember már csak ilyen,
saját létéért lohol.
Olyan jó nézni néha,
a rég megsárgult képeket!
Remélem összefutok
még egyszer,
a kisboltnál:
Veletek!
2016.01.30.
Mikor bezárt a gumigyár
Bárhogy szeretnénk, már visszahozni nem lehet,
az együtt töltött, elmúlt, sokszor kemény éveket.
Volt olyan mi rossz volt, bár azt feledni tudni kell,
lássuk be, pótolni nem tudjuk majd semmivel.
Egymásért kiáltunk olykor, de ez sajnos már a múlt.
Be látjuk most hogy nincs tovább, már bánjuk piszkosul.
Második otthonunk tán örökre megszűnik,
együtt maradni nincs erőnk, arra már nem telik.
Szétszóródunk majd a kéklő csodás ég alatt,
pár kapcsolat mi tán szoros volt, azért megmarad.
Még abroncs fut talán sokáig, mihez adtuk nevünk,
egy újra tervezés lett (GPS-szerint) az életünk.
Még nem tudjuk később mi vár,
Maradjunk egymásnak meg,
ha már bezár a gyár!
2015.05.04.