Brenedin blogja

Van az a fájdalom, mikor

nincs az a szégyen, 

hogy ne tennéd meg, 

amit meg kell lépned.

Találkozások, meghitt borozgatások,
új tájakon való kalandozások.
Ihletett pillanatok a tűz fényében,
a jelen varázsa egymás szemében.

Van mikor átmennek a szavak,

van mikor üresnek hangzanak.

Nem írok egyebet, csak pár sorban keveset:

Testvérem vagy, akár ismersz, akár nem,

minket összeköt a végtelen.

Hasonlók vagyunk egymáshoz,

a kép amit látunk meghatároz.

A lényeg mégis e mögött van,

hangtalan formája nem megfogható,

jelenlétünk az érzésekben lesz nyilvánvaló.

Az út egymáshoz ez az energia ❤️,

hagyd létezni benned,

ezzel kapcsolódsz az Egyhez,

ezen keresztül az egész létező

egyetemhez.

Ennek fényében élheted 

élettel teli életed, az áramlásban

az irányt el nem veszítheted.

       Kisugárzásod fényébe érve,

       tőled egy kis figyelmet remélve,

       szívedben egy helyet kérve, 

       szótlanul hangolódva együtt 

       a békére, belső lényed

       menedék helyének

       mennyei ízére, 

       magány mellett, 

       enyhülést megélve, 

       elfogadásban egységet 

       Lehet e?