Illúzióvesztés

Brenedin•  2022. november 30. 12:39  •  olvasva: 94

 

ILLÚZIÓVESZTÉS


Mutasd meg igazi nevedet,

 a hitelesség legyen a kenyered.

 Leborulnék elötted, ha feltárnád önmagad valódi arcát, 

és tisztelnéd mások harcát. 

Ami másnak kín és gyötrelem, neked az bájital a kezedben.

Úgy táncolsz másnak okozott sebeken, hogy szemébe nevetsz kedvesen. 

A nagy mű, ha letette terhét, nem viszi tovább keresztjét. 

Belenézne a szemedbe, nem kérne szeretetet, elfogadást remegve. 

Nem gyűlöletet érdemel, ahogy tetteiddel üzened,

miközben csenddel bünteted. 

Aki bánt, az a változást ritkán ismeri, tettét gyorsan kiheveri.

Azt mondja a szakirodalom, ki gyűlöl, eszét veszti, önmagát így kirekeszti. 

Bocsánatot nem fog kérni, hisz nem vétkezett, 

számára a másik, egy percig sem létezett. 

Illúzió volt minden szava, magához édesgetés a gesztusa. 

Egy senki vagy a szemében, magát gyűlöli mások lelkében. 

Álarcba bújva, közben a szeretet jeleit nyújtva.

Az én nagy művem, hogy belátom, nincs értelme várni, 

álmok között szállni, várni, hogy megbocsájtson, a változás neki ne fájjon. 

A saját tévutamat tovább nem járom, magammal a csatabárdot elásom.

 Neki nincs semmi vétke, én vagyok az, aki az ő szívét kitépte.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom