Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlékezem
Vallejo• 2010. március 13. 13:00
Emlékezem. Cikáz milliónyi kép,
Mívesen rajzolt, halovány,töredék,
Hiába a tova szárnyaló idő,
Kévékben fekszik mi nem feledhető.
Az első pillanat rettegést adott,
Mikor megragadott szörnyű vasmarok,
És vélem ezt az iszonyatot tette,
Fényre cibált az ismeretlenbe,
Hol csöppnyi tüdőm is másképpen tágult,
S nem értettem mindazt mi elém tárult.
Emlékszem mikor még lágy volt a fejem,
Naphosszat csüngtem édes anyatejen,
Magamba szívtam, s nyertem új világot,
Leltem hont, reményt, puha biztonságot.
Birtokom volt az ölelő védelem,
Tudom nem gyötört akkor a félelem.
Ébredő öntudat valóra ébredt,
S igazra festett minden idill képet.
Anyám hitte az nékem éppen elég,
Ha asztalon gőzölg a babfőzelék,
S nem hitt benne, hogy miközben jóllakom,
Belül szeretre éhezem, szomjazom.
Atyám nem tudta emberben van lélek,
Dörgedelmeitől még ma is félek:
" - Gyermeknek kuss, az mindig legyen kezes,
vagy megismeré mi a jobb egyenes! "
Jó hogy akkor nem volt divatban deres,
Ha már az apa büntetni köteles.
Emlékszem. Igen, jó atyám a drága,
Gyermeki szemem de mily sokszor látta,
Hogy korcsmából jövet bakancsos lába,
Miként illeszkedik anyám hasába,
S ha sikoly, sírás törte meg a csendet,
Mint arató, köztünk úgy vágott rendet.
Nem értette senki lázas éjeim,
Mikor nem nyugodtam lámpa fényein,
S ágyam köré gyűltek démonok, árnyak,
Kéjesen vihogva vad táncot jártak.
Hiába kértem sírva valakit,
Míg halálba öleltem a kismacit.
Morzsolódó idő a gyermek évek,
Mint illanó másai a lenge szélnek,
Hittem, hogy jobbat ád az eljövendő,
Az igaz fényes lesz, nem lepi kendő.
Első csókot, mint messiást úgy vártam,
S meglátogatott hamis álarcában.
Felém nyúló kezet még sokszor láttam,
Mohón fogadtam, én ölelést vágytam,
Hittem, hogy csókkal hazudni nem lehet,
Ki vak az nem lát feszülő érdeket,
Tudom - nagy áron - miről szól az ének,
Ha bűbájosok szép dalra kelnének.
Emlékezem.Meg van tályogom, sebem,
És mind eleven. Fáj, hogy emlékezem.
Vallejo2011. március 11. 13:02
Szégyen gyalázat hogy oly régen jártam itt a saját versemnél. Akkor láthattam volna, hogy milyen bejegyzéseket tettetek.
S meg sem köszöntem az érdeklődéseteket, pedig ......
Nagy szeretettel köszönöm!
golzo212011. február 27. 06:23
ez valóban egy fájó de gyönyörű és szívet markoló vers White szavaival éljek ...
hallgasd , nézd és olvasd szeretettel e saját szerkesztézű zenés videóm ...
http://www.youtube.com/watch?v=55xt44m9x zg&feature=mfu_in_order&list=UL
Felhők a Mennyen Napfényben - Bibliai igékkel és egy saját versel - Az a láng !
Zene: Edda - Mester Tamás - Hazatérsz
starlit2011. február 23. 06:50
Gyönyörűen megfogalmaztad a gondolataidat... nem hiába nevezett Téged Talpas Mesternek...
Gratulálok!
Pera762010. november 7. 10:14
,,Emlékezem.Meg van tályogom, sebem,
És mind eleven. Fáj, hogy emlékezem.''
Jaj te!
Iszonyat... És valóság, sajnos.
Ennek hatására születtek ezek a megrázó sorok...
Törölt tag2010. október 22. 08:51
Törölt hozzászólás.
csillogo2010. október 22. 08:19
''Hiába kértem sírva valakit,
Míg halálba öleltem a kismacit.''
Fájó képek gyermekkorod emlékei közül - szépen írtad le - nekem is vannak,de már begyógyultak - kárpótolt az élet mással - reményeim szerint Te is megtaláltad - gyermekkorod keserű tapasztalatain keresztül a választ,hogy hogyan nem szabad élni, mert becsülni és szeretni kell az életet a testünkből kiszakadt kis életet az utolsó szívdobbanásunkig.
Örültem,hogy olvastam ezt az írást!
Üdv. Marika
Pera762010. október 22. 08:06
Jaj.
Mygan2010. október 18. 15:41
:)
kalitka2010. augusztus 11. 17:40
a múltunk láthatatlan
szőttest fon ránk
emlékképek
néhány szorítva fáj
nehéz élet...
itt már
a ma romjain át
te vezényelsz egy jövő szimfóniát...
Karinas2010. augusztus 5. 23:17
Könnyeimemel küszködve olvastam a versed. Talán szavakkal le sem lehetne írni mit érzek. Hihetetlen vagy komolyan. Végtelenül hálás vagyok, hogy megosztottad velünk ezt a verset és csak a remény maradt nekem, hogy egyszer talán a nyomodba léphetek. Gondolkoztam rajta, hogy feltöltöm néhány versemet, de ezek után elbújhatok a verseimmel.
Még egyszer köszönöm.
Törölt tag2010. augusztus 5. 22:18
Törölt hozzászólás.
apjalanya2010. július 11. 20:53
Most ide csöppent ''friss húsként'' falom a szavakat,verseket.... Köszönöm hogy olvashatom:) Minden Tiszteletem a tiéd:)
Kicsikinga2010. május 14. 14:21
Gyönyörű lelkű vagy!
Kicsikinga2010. május 14. 14:20
Most nekem is feltörtek, és fájnak, de ez kell a léleknek, hogy meg tudja becsülni azt a kis időt, mikor a sebek gyógyultak! (?)
Vallejo2010. március 15. 12:00
Kedves Marianna!
Sokat adok a Te szavadra, ezért volt jó hogy itt láttalak!
Köszönöm!
Ui.: A negatív szavadra is adnék!:-)
mezeimarianna2010. március 15. 09:37
Remekül megírtad...
Vallejo2010. március 15. 09:34
Etka Kedves! Nagyon jó érzés, hogy Te is itt voltál. Köszönöm a hozzászólásodat is!
Etka2010. március 14. 19:37
Emlékeid megérintettek...
átérzem szaviad...
Fájdalmassanszép a versed...
Vallejo2010. március 13. 20:19
Kedves Alkotótársaim!
Nézzétek el nekem, hogy mindnyájatoknak egyszerre köszönöm meg, hogy ide látogatott, a méltató szavakat meg különösen köszönöm, hisz ezek egyre jobban megerősítenek a hitemben.
Ez a vers, vagy önéletrajzi töredék már régen érlelődött bennem, de higgyétek el a Ti hatásotokra
leírhatatlan erővel tört elő belőlem.
Éljen az alkotó tábor. Mintha bezárt ajtók tárulnának fel. Jó köztetek!!!!
miriam2010. március 13. 16:35
A forma tökéletes! A tartalom megrázó!
Nagyszerűen írsz! Gratulálok!
irenke2010. március 13. 14:54
Köszönöm,hogy felidézted.....
ha fájó is,emléked.
Ezekután csak jót,és szépet!
helszlo2010. március 13. 14:45
Megrázó! Vallejo, te egy igazi poeta vagy! Gratula!
Törölt tag2010. március 13. 13:38
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. március 13. 13:33
Törölt hozzászólás.