BodaJani világa
Bodajani• 2017. augusztus 13. 17:15
SORSOD ÉS SORSOM
Még mi magunk sem értjük,
hát hogyan érthetnék másokami közted s köztem áll.Ki érti meg a megérthetetlentés ki hisz majd jobbana nehéz pillanatokban?Az ég egy napon teret adott, amikor közted és köztemegy pillanatnyi rést hagyott,hogy mélyen egymás szemébe nézzünk,és szavak nélkül is megértsük hogy közünk van egymáshoz.Teltek a hetek és jöttek az éjjelek,te ölembe ejtetted a fejedhogy elmond, ki vagyés én elmondtam, ki vagyok,remélve, hogy nyomot hagyhatok.Szép lassan összefolyt a lelkünkés egymás ajkára szavakat csepegtettünkés csókkal hintettük be az üres pillanatokat.Én csak a pillanatoknak éltemés férfiként sohasem féltemsírni, ha valami bántott legbelül.Az ember olykor elmerül,saját világába menekül,hogy rendet tegyen.Emlékszem, mi is szerettükegymást egy helyen,és az akkor és ott volt a minden.De tudom, nem lehetsz örök...Mégis, szeretni foglak! Másként mint mások.Védelek majd, mint kölykét az oroszlánok.Bodajani• 2017. június 23. 21:22
OKOZAT
A messzeség
közel hozott,karjaidban az időösszezsugorodott.Emléked csak képzelet,arcod egy képkeret...Az üresség mércéje,szerelmed értéke!
A hiányod: magányom.
Bodajani• 2017. június 22. 18:30
LEHET A VERS
Súlyos az idő és a világ sem a régi,
de remélem lesz, ki majd megőrzia verset, a lángot, amit adok,amik csak belőlem darabok,hogy a vers, maga a lélek,emberibb és tisztább mindennél,és nem törheti meg a kor, sem vihar,mert ki érti őket, annak szívébe mar.Lehet álom, vagy valóság,tiszta fény és vakság,a vers maga az élet,szerelem, halál, kísértet!Bodajani• 2017. június 22. 13:38
CSAK HAGYOM
A belső énnel egyé váltam,
magányon, halálon, átsétáltam.Nem vagyok más, csak azzá tettek,akik szeretni egykor elfeledtek.A szárnyaló madár sem kérdez,visszatalál újra a fészkéhez.Nem kértem enni, mégis adtak,de az ízekkel jól becsaptak!
A sok seb majd elvezet,ahol nincsennek rejtekek.Csak hagyom, hogy emésszen,így leszek ember egészen.
Nem bántam meg semmit sem,a horizont peremén lépkedtem.Az élet mindet pontosan kimér,de amiből ad, abból vissza is kér.
Bodajani• 2017. április 25. 18:08
HÁLA
Összecsiszolt bennünket az idő.
Egymást szorítja két kezünk.Nem kértünk többet,ezért megvolt mindenünk.