Tenyered nyomán

Bodajani•  2018. április 19. 04:14


 

Az álmokat a léted fonja körbe,

rajtad át a világ néz tükörbe.

A remény téged illet, ő tárt elém,

porból lett városokból indultál felém.


Ahogy az ábránd a valóba visszahull,

úgy ölellek magamhoz vigaszul.

Gesztenye-szemeiden nyugszik örökléted,

én mégis meghalok, ha belenézek.


Beforrt sebeimen alszol az éjjel,

s én óvom tested csillag-tekintéllyel.

Tenyered nyomán lüktetve élek,

kézen fogva vonalaink összeérnek...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. június 18. 18:47

Törölt hozzászólás.

Bodajani2018. április 20. 23:45

@Mikijozsa: Köszönöm!

Bodajani2018. április 20. 23:45

@Törölt tag: Köszönöm!

Bodajani2018. április 20. 23:45

@Törölt tag: Köszönöm!

Törölt tag2018. április 19. 14:39

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2018. április 19. 12:51

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2018. április 19. 11:14

nagyon jó, - az utolsó szakasz a legjobb